Június 1. gyermeknap, ilyenkor sok gyerekprogramot szerveznek az önkormányzatok és mindenféle szervezetek, kissebb-nagyobb ajándékokat is adnak nekik. Nagyváradon a várban szervezték meg hagyományosan a gyereknapot, ami szép és jó, és látszatra az sem kifogásolható, hogy a várhoz vezető gyaloghídon egy viszonylag jól öltözött, viszonylag fiatal férfi ajándékkal kedveskedik a gyerekeknek, ezzel:

Első ránézésre ez egy mini történelem képregény, amelyben megjelennek a legnagyobb román hősök, akik a kiadvány címe szerint aranytanácsokat adnak egy Dor azaz Vágy nevű hősnek, akinek a kalandjait követhetjük nyomon, ha végiglapozzuk a pár oldalas kiadványt. Ez a Dor egy apuka, aki a feleségével és két gyerekével sétál a parkban, ahol találnak egy különös gyűrűt, amelyet az apuka kiváncsiságból felhúz az ujjára. Csodák csodája, ez egy varázsgyűrű, ami a múltba röpíti a főhőst, hogy találkozzon Mircea cel Batrânnal, Ştefan cel Mareval, Mihai Viteazullal, Avram Iancuval és Cuza Vodaval. Mindegyik elmondja magáról, hogy a maga korában mitől volt ő a legügyesebb, legsikeresebb vezető. Ştefan cel Mare például azzal kérkedik, hogy ő volt az, aki megállította a török hódítást, és ellenállt a magyar meg a lengyel nyomásnak. Majd miután az apuka meghallgatja őket, mindegyiktől kér egy ARANYtanácsot arra vonatkozóan, hogy milyen legyen a mai kor vezetője.

Ekkor kezd gyanússá válni a dolog, hogy mire fut ki ez az egész, de azért az egyre kevésébé gyanútlan olvasó mégiscsak a végére akar járni, hogy a régi nagy hősök mit üzennek a ma emberének. A válaszok nem meglepőek: a mai kor vezetője legyen erős és bölcs és őrködjön a közjó felett, mondja Mircea cel Batrân; olyan legyen, aki maga uralkodik, és nem a külföld szól bele a románok dolgába, ajánlja Ştefan cel Mare; a patriotizmus jegyében válasszanak vezetőt maguknak a románok, mert ez a legmaradandóbb értéke ennek a nemzetnek, okosítja Dort Mihai Viteazul; olyat válasszanak, aki valóban a román nemzet érdekeiért küzd, hangoztatja Avram Iancu. Végül Dor bevallja Alexandru Ioan Cuzanak, hogy annyi választás van az idén, köztük európai választások is, hogy nem is tudja, hogy elmenejen-e szavazni. „Hogyhogy nem, Dor?” kérdezi felháborodva Cuza, majd felvilágosítja a szkeptikus választópolgárt arról, hogy a románok csak akkor erősek, ha egységesek. Ezért azt az ARANYtanácsot adja, hogy a románok fogjanak össze, mert csak összefogással tudják megmutatni Európának, hogy kik ők és milyen erősek is ők valójában. „Az én tanácsom a jövőre nézve egyszerű: az ARANYválasztás az, ami a román lélek ragyogását a maga valóságos értéke szerint megmutatja” – nyilatkoztatja ki Cuza. Majd Dor hirtelen visszatalál a családjához és levonja a következtetést: „Tanuljátok meg az uralkodóktól, hogy igazi vezetőket válasszatok magatoknak!” És hogy kétség se férjen hozzá, ki is az egyik ilyen igazi vezető, aki ma köztünk él, még le is van rajzolva:

Ennek a sületlenségnek a kivitelezése annyira blőd, mint maga a párt, amit reklámoz, a mai vezetőről készült portrét pedig nyugodtan lehet kontraproduktívnak is tekinteni. Az üzenet maga arra a már Ceauşescu óta jól ismert buta képletre épül, hogy a magát kivételes vezetőnek tekintő kutyaütő a román történelem kiemelkedő alakjainak örököseként, illetve folytatójaként akarja láttatni magát. Itt nem a vicc, a hülyeség az, ami árt, sőt, az talán ebben a kivételes esetben még hasznos is lehet, mert elveheti az emberek kedvét attól, hogy egy ilyen szellemi létminimumon tengődő pártra szavazzon. A baj az, hogy ezt a politikai képregényt gyereknapon osztogatták a gyerekeknek és a szüleiknek. És még elgondolkoztatóbb, hogy ez külsőleg is gyermekeknek szánt tárgynak néz ki, tehát a talmi arany párt tudatosan rájátszott arra, hogy a gyereknapra a családjukkal a várba érkező szülők nem jönnek rá azonnal, hogy ez egy kampánykiadvány, ezért készséggel átveszik, mert azt hiszik, mint én is, hogy ez valóban a gyerekeknek szóló ajándék.

Bár román uralkodó nem voltam, és mivel nem is kérdezett senki, ezért adok én is egy tanácsot, de nem arról, hogy milyen legyen, hanem arról, hogy milyen ne legyen a jelenkor vezetője: aki gyerekek átverésével, illetve gyerekek felhasználásával akar hatalomhoz jutni, az nem méltó és nem is alkalmas arra, hogy egy közösséget vezessen. Aki a felnőtt szavazókhoz a gyermekek hiszékenységén és jóhiszeműségén keresztül próbál hozzáférkőzni, illetve aki gyereknek nézi a felnőtteket, az nem hiteles vezető, hanem csak egy politikai szédelgő. De figyelem, mindennek ellenére megválasztható! Reménykedjünk, hogy ennyire infantilis nem lehet a román nép, hogy meg is válassza.

A gyerekeknek osztogatott kampánykiadványok miatt pedig illenék egy kivizsgálás.