Újabb szakaszához érkezett Bihar megyében egyfelől a Nemzeti Liberális Párt (PNL), másfelől pedig az RMDSZ, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és nyúlványa, az ALDE nevű pártocska képezte koalíció közötti küzdelem. Ennek a harcnak eddigi utolsó csatájaként Ilie Bolojan Nagyvárad polgármestere a városi tanács RMDSZ-frakcióját és a tanács oktatási bizottságát megkerülve az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP) kérte fel arra, hogy nevezzen meg olyan magyar személyeket, akiket az önkormányzat delegáljon a váradi magyar tannyelvű tanintézmények vezetőtanácsaiba. A frontvonal két oldaláról egymással szembeszegülő politikai erők korábbi csatározásai eddig jobbára politikai, gazdasági téren zajlottak, tehát ott, ahol ezeknek le is kell zajlaniuk, viszont most Ilie Bolojan ott támadt az RMDSZ-re, ahol az a legjobban fáj a magyar érdekképviseletnek: az oktatásügyben, ami annak a jele is egyben, hogy a liberálisok és az RMDSZ közötti érdekellentét totális háborúvá fajult.

                         Ilie Bolojan polgármester

Az kétséges, hogy az RMDSZ megyei vezetősége számolt-e effajta eshetőséggel, amikor a PSD-vel és az ALDE-val való egyezkedés során megszerezte a megyei tanácselnöki tisztséget Pásztor Sándornak, amivel egyébként az RMDSZ a legtermészetesebb politikai logikát követte, elvégre egy megyei tanácselnöki tisztség többet ér akárhány alelnöki meg alpolgármesteri tisztségnél, amennyit a liberálisok kínáltak fel a szövetségnek. Ez természetes húzás volt függetlenül attól is, hogy milyen egyezségek voltak a különböző pártok között a helyhatósági választások lebonyolítása előtt. Mert bármi is volt az egyezség, ha valakinek, akkor legfőképpen Ilie Bolojannak kellett számolnia azzal a lehetőséggel, hogy egy jobb alku érdekében az RMDSZ felrúgja a liberálisokkal kötött egyezséget, elvégre négy évvel ezelőtt, az emlékezetes USL-korszakban éppen ő volt az, aki nem volt hajlandó RMDSZ-es alpolgármestert maga mellé venni az előzetes megegyezés ellenére sem, mondván, hogy az USL-nek bőven megvolt a kétharmados többsége. Az RMDSZ ezúttal azt gondolhatta, hogy bármennyire is rosszul fog esni a liberálisoknak az, hogy elhappolták az orruk elől a megyei tanácselnöki tisztséget, előbb-utóbb mindenki jobb belátásra tér, hiszen mind a város, mind a megye érdekét az szolgálja a legjobban, ha ezek között az entitások között jó az együttműködés. És talán a korábbi, meglehetősen jó személyes kapcsolatokban is bíztak, ugyanis – kívülről legalábbis úgy tűnt – Bolojan jó viszonyt ápol mind Pásztor Sándor jelenlegi megyei tanácselnökkel, mind pedig Huszár István tanácsossal, korábbi váradi alpolgármesterrel. De ha ez volt a remény, akkor meglehetősen naiv volt, hiszen Várad polgármestere a korábbi megyei tanácselnökökkel (Cornel Popaval és Radu Tirleval) sem tudott harmonikusan együttműködni, pedig ők mindannyian liberális pártiak voltak.

A Bihar Megyei Tanács liberálisellenes koalíciójának vezetői, középen Pásztor Sándor, tanácselnök

Az viszont tény, hogy mivel a megyei tanácselnöki szék nem a liberálisok kezébe jutott, ezzel rengeteg előre eltervezett elképzelésük egy csapásra dugába dőlt. És a megyei tanácsi tisztség elhalászása után azonnal jól meg is mártották a kést Bolojanban, ugyanis Pásztor Sándor egyik legelső intézkedése megyei tanácselnökként az volt, hogy újraindíttatta az egykori hadapródiskola felújítási munkálatait, hogy a Körösvidéki Múzeum a jövő év elején beköltözhessen oda, miközben tudvalevő, hogy Bolojan évtizede dédelgetett vágyálma az, hogy egy adminisztratív palotát alakítson ki abban az épületben. Bolojan nagyon szeretett volna a nemzetközi járatok Váradra vonzásának a dicsőségében is megfürdeni, de az ellenlábas koalíció ezt az örömet nem adta meg neki, és szerette volna a megyei ipari parkokat tömörítő, a megyei tanács által patronált vállalatban is átvenni az irányító szerepet, viszont ebben is megakadályozták, mint ahogy abban is, hogy az Észak-Nyugati Regionális Fejlesztési Ügynökség mellett működő fejlesztési tanácsban Bihar megyét kétharmados többségben a liberálisok képviseljék. Tehát alig néhány hónap leforgása alatt a megye kiszorította Bolojant egy sor olyan rendkívül fontos intézményből, ügyből, testületből, amelyek mind az ő kezébe jutottak volna, ha a megyei tanácselnök egy liberális lett volna, függetlenül egyébként attól, hogy személy szerint ki lett volna az, mert a bihari liberális pártban Bolojan mostmár teljhatalmú úr. És mindezt lényegében csak az RMDSZ-nek „köszönheti” Nagyvárad polgármestere, aki mindezek után kereste fel az EMNP-t a az iskolák vezetőtanácsi testületeinek az ügyével. Az iskolák az emberek – a pártlogika perspektívájából: választópolgárok – életében rendkívüli fontosságú befolyással bíró intézmények, nem véletlen, hogy minden párt törekszik arra, hogy maga nevezze ki az iskolaigazgatókat és a vezetőtanácsi tagság összeállítása is pártpolitikai szempontok szerint történik, ezért is ábrándkép csupán az oktatásügy depolitizálása, teszem hozzá nem is zárójelben. A politikai szempontok érvényesítése alól nem kivétel a most elfogadott vezetőtanácsi lista sem, és persze nem csak a magyar tanintézmények vonatkozásában. Bolojan tudta, mit tesz, amikor az EMNP-hez fordult: egyrészt arra törekszik, hogy kivegye az RMDSZ kezéből mindazokat az egyébként neki ellenzéken is járó hatásköröket, amelyek ellátására a nagyváradi helyi tanácsba szavazás útján bejutott szervezetként kapott felhatalmazást, másrészt az EMNP-vel kívánja gyengíteni a szövetséget, meglobogtatva annak lehetőségét, hogy ha az RMDSZ továbbra is ilyen keményen ellenáll az ő akaratának, akkor ő megerősíti az EMNP-t. És ehhez Nagyváradon nagyon sok eszköz áll rendelkezésére: például elég csak azt elképzelni, hogy az EMNP által delegált iskolavezetőségi tagok tisztességesen, kompetens módon ellátják feladatukat, ez ugyanis az EMNP-re is jó fényt fog vetni. De az sem elképzelhetetlen, hogy Bolojan egyszer csak meggondolja magát egy sor olyan, a magyar közösséget érintő kérdésben, amiket eddig következetesen visszautasított.  Hiszen a magyar nyelvű formanyomtatványok biztosítása a városházán, a történelmi magyar utcanevek kihelyezése a közterületre, sőt, még egy főtéri Szent László szobor felállítása is kis tétel számára a reptér, az ipari parkok irányításának és egy sor más ügykörnek a megszerezéséhez képest. Márpedig a jelenlegi politikai konstelláció szerint Ilie Bolojan ezt a célkitűzését az RMDSZ meggyengítésével érheti el. És a szövetség Váradon meg is gyengülne, ha a magyar közösséget érintő ügyekben Bolojan valóban engedményeket fog tenni, és ezeket úgy fogja bemutatni, mint amelyeket az EMNP-vel közösen kíván megoldani, mert ezzel mágnesként vonzaná el az a magyarokat az RMDSZ-től az EMNP felé, ami egyrészt hatalmas presztizsveszteség lenne az RMDSZ-nek, ugyanakkor egy komoly esély az EMNP-nek a következő helyhatósági választások perspektívájából.

Az EMNP részéről Csomortányi István és Zatykó Gyula tárgyaltak Ilie Bolojannal

Bolojan tehát az „Oszd meg, és uralkodj!” ősrégi elve alapján politizál. Ezzel tisztában kell lennie a két magyar pártnak is, ezért ügyelniük kellene arra, hogy az egymással folytatott harcot ne terjesszék ki az egész magyar közösségre. Konkrétan például ártalmas lenne az EMNP által nevesített iskolai vezetőtanácsi tagokat pusztán azért támadni, mert nem az RMDSZ jelölte őket. Ezeket az embereket hagyni kellene dolgozni, és kizárólag szakmai szempontból megítélni a munkájukat, de sajnos, mint ahogy a fentebbiekből ez ki is derülhetett, a pártlogika azt diktálja, hogy az RMDSZ ott üsse-verje őket, ahol éri, ez pedig csak tovább csavarná azt a politikai megosztottság által gerjesztett gyűlöletspirált, ami a magyar közösséget amúgy is sújtja. Nem mindig (de ritkán) vezet pozitív következményekhez az, ha egy párt mindig csak a pártlogikát követi, különösen nem, ha a politikát és az érdekérvényesítést olyan sajátságos helyzetben kell űzni, mint amilyen helyzetben a romániai magyarság van.