Ez a történet most zajlik Angliában. Roald Dahl a magyar olvasók előtt is ismert, közkedvelt angol író volt, 1990-ben halt meg. A kiadója újra megjelentette a gyerekkönyveit, arról viszont előzetesen nem tájékoztatott senkit, hogy a tizenhét könyv szövegeit több száz helyen megváltoztatta. Gyakorlatilag eltávolították a súlyra, a magasságra, a mentális egészségre, a bőrszínre és a […]
A legutóbb megosztott Szabó Dezső szöveg mellett itt van egy másik – 1923-ban keletkezett nyílt levél Tormay Cécilehez –, ami jelzi, hogy a Herczeg Ferenc fejbe kólintása nem egyszeri kisiklás, hagymázos dühkitörés, hanem következetes kritika volt. Mindazonáltal ehhez a szöveghez már kell egy kis felvezetés. Ebből a fogalmazványból kiderül, hogy a sokszor idézett minden magyar […]
Rátaláltam véletlenül az alábbi szövegre, amit Szabó Dezső írt 1924-ben válaszul arra, hogy az akkori idők nagy magyar írófejedelme, Herczeg Ferenc írt egy cikket Ady Endre ellen (öt évvel a költő halála után). Tanulságos ezt a közel száz éve keletkezett szöveget a mai kultúrharcos új időkben újraolvasni. Minden további felvezetés fölösleges, a cikk önmagáért beszél. […]
Sosem titkoltam azt, hogy Wass Albertet egy jobbára hazafias szólamokat pufogtató, középszerűnél talán csak valamivel jobb írónak tartom, tehát nem a kificamodott irodalmi ízlés és nem is valamifajta népnemzeti elkötelezettség késztet az alábbiak megfogalmazására.
Magyarvilágban majdhogynem szociológiai axióma, hogy az igazán nagy írók jelentőségéről az irodalomban kevésbé jártas emberek is könnyen meggyőződhetnek legkésőbb az író halálakor, akkor ugyanis fellángol a közvélemény, heves viták bontakoznak ki, az egyik magyar rész magasztal, a másik magyar rész köpköd és fröcsög.
A Kertész Imre kitüntetésének hírére kialakult vita mindent, de mindent mindent mindent mindent elárul a magyarországi közgondolkodás milyenségéről. Ha egy szóban akarnám kifejezni, akkor egyszerű dolgom lenne, mert csak annyit kellene írni: undorító. Vagy ennyit: gyomorforgató. Netán ezt: ideglelős. De ennyiből nem lesz komment, úgyhogy azért kifejtem egy kicsit, hogy a sok gyűlölködő, hörgő, morgó, […]
A kultúra fogalmát az embert kiművelő, értékteremtő és értékőrző kreatív folyamatnak értelmezve, és leválasztva azt a munkáról, az oktatásról, a sportról, a szórakozásról, a divatról és megannyi más, a társadalom fontos szegmenséről, felvetődik a kérdés, hogy kultúrnép-e a magyar. Persze, hogy az, húzza ki magát a derék magyar ember, elvégre micsoda kultuszt teremtettünk Wass Albert […]
Consiliul Local al Oradiei a adoptat în şedinţa din săptămâna trecută o hotărâre conform căreia denumeşte Veteranilor strada care din 2002 poartă numele lui Bajor Andor, iar numele scriitorului maghiar va fi dat unei alte străzi din oraş, acum în curs de construcţie. Acest schimb de denumiri în sine n-ar fi meritat o atenţie deosebită, […]
A nagyváradi helyi tanács múlt heti gyűlésén elfogadott egy határozatot, amelyben Veteranilor (veteránok) névre kereszteli át a 2002 óta Bajor Andornak nevezett utcát, míg a magyar író nevét egy másik, most keletkező utca kapja meg a városban. Ez a névcsere önmagában nem méltó különösebb figyelemre, de csak addig, amíg ki nem derül, hogy a névcserét […]
A kultúra nem olyan mint egy vállfán fityegő ruhadarab, amit meghatározott alkalmakkor magunkra aggatunk. Az igazi kultúrának tétje, emellett kontextusa, konnotációja van. Ha játék is, nem játszadozás. Ha valaki nem érzi, nem érti, csak használja a kultúrát, olyan otromba baklövést követ el, mint az a szülő és/vagy tanár, aki a múlt szombaton a nagyváradi Ady […]
