Magyarország vezető erői évekkel ezelőtt megpróbálkoztak egy új politikai-ideológiai államberendezkedés meghonosításával, ez volt az ún. illiberális demokrácia, ami számos kérdést vetett fel, és még több félreértést gerjesztett. A kormányzat is érzékelhette a zavart, mert egy idő óta már keresztény demokráciának nevezi a Magyarországon megteremteni kívánt demokrácia-modellt. Csakhogy a vasárnapi magyarországi önkormányzati választások és annak előzményei világosan megmutatták azt, hogy a keresztény etikára épülő demokrácia – legalábbis Magyarországon – megbukott, sőt, nagy valószínűséggel nem is létezett.

Az logikus és természetes elvárás, hogy legaláb azok tekintsék magukra nézve kötelező érvényűnek a keresztény demokrácia etikai vonzatait, akik kitalálták, és akik vallják ezt az eszmét. Ezzel szemben keresztény demokráciát maga Orbán Viktor miniszterelnök tagadta meg azzal, hogy a választások előtt kijelentette: előbb az emberek, azaz a választók mondjanak véleményt a durva botrányba keveredett Borkai Zsoltról, a győri polgármesterről és jelöltről, és majd azt követően nyilatkozik ő. Ezzel azonban nem tett mást, mint hogy zárójelbe tette a keresztény értékrendet, és a Borkai-ügyben a választás és a választhatóság szabadságára, vagyis a libeárlis demokrácia ideológiai értékítéletektől mentes, pusztán a politikai szabadságjogokra korlátozódó rendszerre bízta a döntést. Tehette ezt azért, mert a liberális demokrácia az, amelyben nem az előzetes értékrendek, cenzus, kvóták, képzettség stb., hanem a választás és a választhatóság szabadságának értékmentes mechanizmusa alapján dől el az, hogy kik legyenek egy közösség választott képviselői. Orbán Viktor álláspontját tehát így lehet lefordítani: hagyjuk a keresztény demokráciát, jöjjön a liberális demokrácia.

Ha a Fidesz komolyan vette volna a keresztény demokrácia etikai vonzatait, akkor visszaléptette volna Borkai Zsoltot, noha nyilvánvaló, hogy egy jelöltet néhány nappal, héttel a választások előtt visszaléptetni egyenlő a vereség előre beismerésével. A Fidesz számára azonban Győr és a politikai érdek értékesebb volt a keresztény értékrendnél, és a választások eredményének ismeretében megállapítható, hogy a kormánypárt politikai szempontból jó döntést hozott, igaz, ennek ára a keresztény demokrácia elárulása volt. És ezen a tényen már az sem változtat, ha a Fidesz végül lemondatja Borkai Zsoltot, hiszen a győri polgármesteri széket a politikus már megszerezte a pártnak.

De nem csak a pártok, hanem a választók oldaláról nézve is megbukott a keresztény demokrácia, ha létezett egyáltalán, hiszen egy olyan botrány után, amilyenbe Borkai Zsolt belekeveredett, nagyon nehéz elképzelni azt, hogyan kaphatna egy valóban keresztény értékrendű társadalomban illetve közösségben akár egy szavaztot is, nemhogy negyvennégy százalékot. Hogy mennyire nem játszott be a választópolgárok politikai döntésébe a keresztényi mérce, arra nem csak a Borkai-ügy, hanem a szocialista Gajda Péternek az újraválasztása is ékes bizonyítéka, pedig róla is durva dolgokat mesélt az egyik bedrogozott párttársa. A Magyarországon is egyre inkább teret hódító celebdemokráciában a botrányok nem hogy ártanak, de még használnak is a jelölteknek, hiszen egy szaftos sztori celebekké emeli a szürke vidéki politikusokat. Márpedig a celebdemokrácia jelensége sokkal nagyobb veszély egy társadalomra nézve, mint az, hogy kiderült: a keresztény demokrácia valójában csak egy politikai termék, amiben azok sem hisznek, akik forgalomba hozták.

Adjuk meg a cézárnak azt, ami a cézáré, és adjuk meg az Istennek azt, ami az Istené – figyelmeztetett politika és hit szükséges szétválasztására maga Jézus Krisztus. Most Magyarországon beigazolódott a krisztusi gondolat. Nagyon kiszolgáltatott az a társadalom, amelyre a politika kényszeríti rá a hitet, hiszen épp a politika a legalkalmatlanabb és legméltatlanabb erre a feladatra.