Mikor lesz Magyarországon újra ellenzék? Mert ami most folyik az MSZP körül az inkább tekinthető politikai könyöklőversenynek, mint sorok rendezésének vesztes háború után.

Mielőtt a félreértés dagadni kezdene, elárulom, hogy nem Gyurcsány Ferencért aggódok, ő már nem kicsit és nem keveset elkúrt ahhoz, hogy a magyar közélethez az elkövetkező évszázadokban köze ne legyen, viszont még egy ilyen meglehetősen deficitesen demokratikus Magyarország sem lehet meg egy erős, a kormányt valóban kontroll alatt tartani képes ellenzéki párt nélkül. Márpedig a Fidesznek tavaly tavasz óta nincs ellenzéke, ami már többször megmuttta hátulütőit. Ráadásul a legfrisebb közvéleménykutatás eredményei szerint is a Fidesznek még mindig két és félszer több biztos támogatója van, mint a legnagyobb ellenzéki pártnak számító Szocialista Pártnak. Bár nyilván, 12 százalékos támogatottsággal nem lehet egy pártot nagynak nevezni. Természetesen a Fidesz nem fog csak a kormányzattal bajlódni, és hagyni, hogy kedvére szervezkedjen, noha egyre hangadóbb az az elképzelés, hogy a Fidesz tulajdonképpen nem is akarja Gyurcsány Ferencet kiszolgáltatni az igazságügynek, csak játszik vele, merthogy addig jó a Fidesznek, amíg Gyurcsány egy új párttal meg a régivel bohóckodik. Ez viszont egy összeesküvés-féle elmélet, mert a jövőre Vonatkozóan senkinek sincs semmilyen garanciája, a politikai jövő pedig különösen kiszámíthatatlan, és azt a Fidesz is tudja, hogy most van ereje teljében, nem holnap, most tud megtenni olyasmit is, amit egy egyszerű többséggel nem, vagyis amit ha most halogat, azt a jövőben nem biztos, hogy képes lesz még megtenni. Ugyanakkor a Fidesz támogatói is kitartanak még, ha nem is abszolut számokban és szimpátiában, de a többi párthoz viszonyítva mindenképpen. Ezeket figyelembe véve nem hiszem azt, hogy a Fidesz halogatná a leszámolást Gyurcsány Ferenccel, mert ő már bebizonyította azt, hogy kiválóan tud borsot törni mindenkinek az orra alá. Másfelől pedig Magyarország súlyos helyzete korántsem oldódott meg azzal, hogy Orbán Viktor lett a miniszterelnök; sok kemény, az emberek életébe erősen beavatkozó döntést kell a mostani kormánynak meghozni és végrehajtani, ami természetesen imázs- és népszerűségvesztssel jár. Ilyen körülmények között jól fog az jönni a Fidesznek, ha minél több potenciális politikai ellenfele a kispadon ül. Vagy egyszerűen csak ül. Nem véletlen egyébként az sem, hogy Gyurcsány Ferenc minden ellene irányított jogi támadást politikai jellegűnek állít be, hiszen ez az ő sansza, ha tetszeleghet az áldozat szerepében, mint ahogy a szocialista pártrobbantási kísérletét is úgy konferálja fel, mint a baloldal megújításának szándékát.

Aki tehát leírta Gyurcsány Ferencet, az hatalmas tévedésben van, mert sokkal kitartóbb, ravaszabb ő annál, semhogy hagyja magát kiiktatni a politikából. Igaz, lehet, hogy épp e mániákus hatalomvágya fogja sarokba szorítani őt. Érdekes, jegyzem meg oldalágon, hogy Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban valahogy nem él az a szlogen, ami Orbán Viktort szinte születése óta elkíséri: mérhetetlen hatalomvágy munkál benne. Talán az utóbbi idők fejleményei azoknak a szocialistáknak is felnyitották a szemét, akik amúgy szeretnek mindent pártfelettesük szemével látni.

Csakúgy mint a kormány esetében, úgy a pártokon belül is működik a váltógazdaság. Legalábbis Magyarországnál tapasztaltabb demokráciákban. Viszont ami Magyarországot illeti, itt csak a két nagypártot véve alapul megállapíthatjuk, hogy akik egyszer rátenyereltek egy pártra, azoktól nem könnyű feladat később megszabadulni. Orbánról szólva erre kár is több szót vesztegetni, míg Gyurcsánnyal kapcsolatban most kezd kitűnni a nyilvánvaló igazság, hogy nem úgy van az, hogy ő csak úgy lemond, és a párt köszöni szépen, nem kér többet belőle.

Az MSZP most kezdi meginni annak a levét, hogy nem épített ki egy olyan alternatív pártelitet, mely átveheti az irányítást, mikor szakad a kötél. Nem, ehelyett bíztak Gyurcsány energiájában, fantáziájában, alattomosságában, és pénzében, amikor pedig a kötélről kiderült, hogy cérna, és már az is már rég elszakadt, akkor jött félszeg pártmentőként Mesterházy Attila, akiről egyelőre csak annyi pozitívumot lehet elmondani, hogy ő nem Gyurcsány Ferenc. Mesterházy gyengesége máris csalódottságot ébreszt sok szocialista nagykutyában, akiknek sürgősen dönteniük kell a párt jövője szempontjából. És ezt Gyurcsány is érzi, ezért barkácsolta össze az új pártot, hogy azt az ominózus döntést mihamarabb kicsikarja az MSZP befolyásosaiból. Gyurcsány azzal is tisztában van, hogy még mindig ott vannak a pártban azok az emberek, akikre számíthat. Ezekhez még meg kell vegyen annyi embert, amennyivel a kétkedőket is meggyőzheti arról, hogy mégiscsak ő az erős ember a pártban, és akkor rövid időn belül megint őt fogjuk látni az MSZP élén. Pedig amit a cím állít, az tényleg igaz: kell egy ellenzék.