Harc a tizenhétért

 Ha jól emlékszem a Magyar Szocialista Párt közvéleménykutatásos szimpátiamutatói újabban tizenhét százalékon állnak. Ez a tizenhét már azért is gáz a szociknak, mert egyes mérések szerint már a Jobbik is jobban áll náluk. Ilyen mélyen 1990 óta nem volt az MSZP, tehát a párt legfőbb érdeke az lenne, hogy valamiképpen összeszedje magát. De ehelyett egy idő óta egyre látványosabb belső harcok folynak, már a külvilág szeme láttára is, mely harcok főszereplői Gyurcsány Ferenc és Mesterházy Attila, az ex. és az en titre MSZP-fönök.

 

MSZP logó.jpg
Volt nekem egy bejegyzésem nemrég, amelyben megírtam, mit gondolok Gyurcsány Ferenc párton belüli ügyködéseiről, de nem sokat foglalkoztam a jelenlegi MSZP vezérrel, Mesterházy Attilával. Pedig most már ő is látszik és játszik.
 
De még Mesterházy vélt célkitűzéseinek kibeszélése előtt jelezzem azt, hogy Gyurcsánynak vajmi kevés esélye van arra, hogy egy új párttal szerezzen ismét jelentős szerepet a nagypolitikában, ugyanis ő az a politikus, akit tartósan és szinte megrögzötten gyűlölnek a magyar választópolgárok, úgyhogy nem képzelheti komolyan, hogy az ő sármja,  ún. karizmája, meg a neve sikerre vihet egy új politikai formációt, épp ellenkezőleg, csak az MSZP köpenyébe burkolva emelkedhet fel. Ezért gondolom azt, hogy Gyurcsány csak mumusnak hozta létre a Demokratikus Konvenciót.
 
Mesterházy pedig felismerte azt, hogy nagyot kell dobnia, ha ő és pártja ki akar mászni a mostani mélységből. És ennek egyik hathatós fegyverténye lehet az, ha sikerül kipenderítenie a pártból Gyurcsány Ferencet. Ebben a megvilágításban pedig nagyon is jól jön neki Gyurcsány fészkelődése, mert pompás indokot nyújt neki a főböszme eltávolítására. Sőt, ma már azt is el tudom képzelni, hogy maga Mesterházy provokálgat házon belül, terelget sarokba, hogy Gyurcsánynak ne is maradjon más lehetősége, mint a Demokratikus Konvenció, vagy akármi, csak ne az MSZP.
 
Gyurcsány részéről a személyes tét mindig is óriási volt, de ma már Mesterházynak is a bőrére megy a játék. Amikor odakerült pártelnöknek, sokan úgy gondoltuk – talán nem is tévesen – hogy azért ő, hogy legyen egy tulajdonképpen jelentéktelen arc és egy név, aki elvigye az MSZP történelmi bukását, és azzal, hogy ezt a dicstelen feladatot bevállalta, szerzett az MSZP-n belül jónéhány lojális embert magának.  És amióta pártelnök lett, feltehetőleg nem mulasztotta el építgetni párton belüli köreit, hátországát. Egyszóval nagyon is a Fletó fejére nőtt, aki most már nem egyszerűen csak az útjában van, hanem egy ideje a pártegységet is fenyegeti. Ha Mesterházynak tényleg sikerül elszigetelnie, vagy, ami még több, kiebrudalnia Gyurcsányt, ezzel olyan fegyvertényt hajt végre, ami további támogatókat hozhat neki az MSZP-n belül, ráadásul a nem Fidesz, nem Gyurcsány elkötelezett választóknak is könnyebben el fogja tudni adni magát. És akkor lehet, hogy nem csak a tizenhétért fog harcolni sem ő, sem az MSZP.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Releated

Az oroszpártiság szofisztikája

Rászoktam arra, hogy az orosz-ukrán háborúról szóló hírekre írt facebook-kommenteket olvasgassam. Nagyon tanulságosak ezek az agyvillanások, mert rávilágítanak a magukat „békepártinak” nevezők gondolkodásmódjára. Ez a háborúpárti-békepárti szembeállítás egyébként a legvegytisztább bolsevik módszertan szerint lett felépítve a magyar közbeszédben. Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártban Leninék frakciója volt kisebbségben, de egy szavazás alkalmával hogy, hogy nem az ő […]

Orosz, amerikai két jó barát

J.D. Vance beszéde a müncheni biztonsági konferencián a nyitánya volt az Egyesült Államok radikális külpolitikai fordulatának, a félresikerült Zelenszkij-Trump (Vance) találkozó a Fehér Házban pedig ennek a fordulatnak eddigi betetőzése. A folyamat ugyanis nem áll meg itt, mert Amerika célja nem pusztán Ukrajna, hanem az Európai Unió térdre kényszerítése, ennek a célkitűzésnek egyik legfontosabb előfeltétele […]