Induljunk ki abból az alapinformációból, hogy 2002-ben Románia lakossága 21.680.974 személy volt, 2012-ben pedig a népszámlálás hivatalos lezárásáig 19.599.506 embert sikerült összeszámolni. A mostani népszámlási folyamat alatt tapasztalt baklövéseket, szervezetlenséget, fejetlenséget és felelőtlenséget figyelembe véve nyugodtan kijelenthetjük, hogy többtízezres, ha nem százezres nagyságrenddel nagyobb a valós lakosságszám.

Az alapvető pancserkodás mellett a mostani népszámláláson voltak valószinűleg olyan helyek – a romatelepek például –  ahol a számlálók eleve nem szálltak ki minden lakóhelyre (értsd putriba), hanem valamelyik helyi roma vezetővel szemmértékes alapon lőtték be azt, hogy mennyien is lakhatnak az illető nyomortelepen. Aztán ott vannak a hajléktalanok, és azok, akik valamilyen okból kifolyólag nem akartak megszámláltatni, és akiket ebből kifolyólag a biztosok soha nem találtak otthon. De mivel 2002-ben sem a japánok bonyolították le a romániai népszámlálást, így a kétmilliós romániai lakosságcsökkenés mégiscsak valóságalaposnak tűnik.

Menekül az ember Romániából, ami a hazai politikai elit kudarcát és egyben szégyenét is jelzi. Mert nem elég az, hogy Románia lakossága népvándorlásszerűen húz el innen, és az itthon maradók se mernek gyereket szülni ebbe az országba, de még a bevándorlók is elkerülik a zordon Kárpátok és az Al-duna térségát. Ezek az adatok bizonyítjék azt, hogy Románia azon kevés európai ország közé tartozik, amely nem jelent vonzerőt a bevándorlók számára, mert még az afgán, iraki és afrikai menekültek is finnyáskodnak, és megnézik, hogy hova kerülnek, mikor kijutnak a csöbörből. Az ugyan tény, hogy a jól élő Európa lakossága is öregszik, és a fehér embernek jólétében már nincs akkora kedve gyereket nevelni, de ott a munkaerő- meg mindenfajta emberhiányt pótolják a bevándorlók, akik özönölnek oda a világ minden pontjáról. Mindeközben Románia az elnéptelenedés útjára lépett.

Midegyik romániai megyében csökkent a lakosságszám, de egyes megyékben őrületes a fogyás. Doljban például 2002-ben 734 ezer embert számoltak meg, ez a szám mostanra 629 ezerre apadt. Vagyis majdnem százezer emberrel lett kevesebb tíz év alatt! Könnyű kiszámolni, hogy ha a jövőben is ebben az ütemben apadna a lakosság, akkor Románia jelenleg ötödik legnépesebb megyéje hetven éven belül teljesen elnéptelenedne! De Galac megyében is közel kilencven ezres fogyást mértek, és a az amúgy sem túl népes Valcea megyében is hetvenháromezer emberrel lett kevesebb tíz év alatt. A negatív tendencia alól Ilfov megye az egyetlen kivétel, itt az elmúlt tíz évben több mint ötven ezres népességnövekedés zajlott le, ami nyilvánvalóan annak tudható be, hogy sokan a Bukarest környéki falvakba költöztek ki. Ezt a tézist alátámasztja az a tény is, hogy Bukarestben tíz év alatt közel háromszázezerrel csökkent a lakosok száma. Az ekkora mértékű csökkenő tendencia Bukarestben azért meglepő, mert az európai fővárosok általában vonzzák az ország lakosságát, ez az a város, ahol az ipar, a kereskedelem összpontosul, ez a kultúra központja stb. Lehet, hogy Bukarest be is tölti ezt a szerepet, és sok vidéki ember költözött fel a fővárosba az elmúlt évtizedben a jobb élet reményében, akkor viszont ennél a háromszázezernél még nagyobb nagyságrendű exodusszal kell számolni. Vagy pedig olyan rosszak az életkörülmények ott, hogy hullanak az emberek mint a legyek, és ezt a természetes szaporulat nem tudja pótolni.

Többen azzal vígasztalódnak, hogy a sok elvándorló előbb-utóbb visszatér Romániába. Hogy ezt az optimizmusukat mire alapozzák, nem tudom, sokkal életszerűbbnek tartom azt, hogy azok, akiknek sikerült gyökeret verniük valamelyik nyugatibb országban, azok előbb mint utóbb kiviszik családtagjaikat is, és vissza Romániába már csak látogatóba jönnek.

Az ún. magyar megyék sem mutatnak kivételt az országos tendencia alól: Marosban ötvenezerrel, Biharban negyvenezerrel lett kevesebb a nép, a többi magyar megyében kisebb a hiány. Némi pozitívumként említhető az, hogy Hargita és Kovászna megyékben ezúttal összesen 516 ezer lakost írtak össze, míg 2002-ben 548 ezer ember élt Székelyföld e két megyéjében. Ha az országos tendenciákat nézzük, akkor ez nem is olyan rossz adat, hiszen van olyan óromániai megye ahol kétszer annyival vannak kevesebben, mint amennyi a két székelyföldi megyében mért lakosságfogyás együttvéve. Az persze egy másik kérdés, hogy mennyire lesznek korrektek az etnikai hovatartozásra vonatkozó adatok. Szerintem ebből a szempontból sem lehet hiteles népszámlálási eredményekre számítani, már csak azért sem, mert ehhez az adatsorhoz a legkonkrétabb politikai megfontolások kapcsolódnak. A románoknak érdekük manipulálni a magyar közösségre vonatkozó adatokat, míg a romák etnikai vallomástételét mind a románok mind a magyarok szeretnék úgy alakítgatni, hogy az ne a valós számokat, hanem a román, illetve a magyar politikai érdekeket szolgálja. Úgyhogy erre kár is most több szót vesztegetni, főleg úgy, hogy az etnikumra vonatkozó számok nem ismeretesek még. Addig míg ezek meglesznek, érjük be az alábbi számsorral, mely a felsorolt megyék magyar lakosságát mutatja a 2002-es népszámlálás alapján:

Hargita       276.038 magyar
Maros         228.275
Kovászna    164.158
Bihar          155.829
Szatmár      129.258
Kolozs        122.301
Szilágy         57.167
Brassó          50.956
Temes          50.556
Arad            49.291
Máramaros   46.300
Hunyad        25.388
Fehér           20.684
Beszterce-Nászód 18.349
Szeben    15.344