Az én szövegemet is félre lehet érteni, nem csak az Orbán Viktorét, de vele és az ő beszédének tompításával, finomításával megbízott szellemkatonákkal (ha mérgesebb hangulatban lennék, úgy írnám bértollnokokkal) ellentétben nyíltan bevallom, hogy esetemben a félreértés az én hibám, mert azt feltételeztem, hogy azok a fogalmak, amikkel dolgozok, mindenki, vagy legalábbis majdnem mindenki számára teljesen egyértelműek.

Azért gondolom ezt, mert az Orbán beszéddel foglalkozó legutóbbi blogbejegyzésemhez kaptam ezt a kommentet: „Téves következtetés ez. Egy rakás liberális államban NINCS autonómia, egy csomó nem- liberálisban meg van. Azaz ennek semmi köze a liberalizmushoz.”

Ez a komment indított arra, hogy röviden elmagyarázzam a különbséget liberális demokrácia mint államberendezkedés valamint liberalizmus mint politikai koncepció, ideológia között. Mivel a kommentelő feltételezésével ellentétben én nem liberális ideológiáról, pártpolitikáról, kormányprogramról, hanem mindvégig a liberális demokráciának nevezett államberendezkedésről beszéltem. A két fogalom közötti különbség érzékeltetésére  a számítástechnikával való analógiát vázolok fel tudván tudva azt, hogy egyébként minden hasonlat sántít egy kicsit. De már csak azért is jó ötletnek tartom ezt az összehasonlítást, mert Orbán Viktorral ellentétben én úgy gondolom, hogy ha az 1990 után születetteknek van paradigmatikus élményük, az nem a 2008-as világválság, hanem az informatika, az internet és a virtuális világ.

Tehát:

Az államberenedezkedéseket, egy állam struktúráját úgy lehet felfogni, mint a számítástechnikában az operációs rendszereket, mely operációs rendszereken futnak a különböző programok. Az analógiát folytatva mondjuk azt, hogy a liberális demokrácia legyen a Windows, az illiberális állam legyen a Linux, az autoritárius-totalitárius állam pedig legyen az Ubuntu (Ez nem értékítélet, mindenki tetszése szerint kombinálja az operációs rendszereket és az államberendezkedéseket!). Most pedig vegyük például a plurális pártrendszereket, és az egypártrendszereket, amelyeket a számítógépes programokhoz tudnám hasonlítani, és mint azt az informatikában tapasztalhatjuk, minden programmal az a helyzet, hogy bizonyos operációs rendszerrel kompatibilisak, más operációs rendszerekkel pedig kevésbé, vagy egyáltalán nem. Például a plurális pártrendszer a Windowson, vagyis a liberális demokráciában tökéletesen fut, hiszen gyakorlatilag arra a rendszerre volt írva, mert alapkoncepciója az, hogy a polgárok szabadon eldönthetik, hogy ki irányítsa őket, és kiknek kell távozniuk a hatalomból. Viszont a Linuxon, már akadozik ugyanez a program, mert az illiberális állam egy olyan operációs rendszer, amely a polgárok szabad választását bizonyos módon korlátozza, míg az Ubuntuval teljesen inkompatibilis, hiszen például az autoritárius Kínában egypártrendszer van, tehát a polgároknak eleve nincs miből választaniuk, ehelyett a felső vezetők irányítják a népet, gyakorlatilag az ő megkérdezése nélkül. Poénosan szólva: az autoritárius rendszerben az enter gomb nyomja meg a felhasználót. Ebből kikövetkeztethető, hogy viszont az egypártrendszer egy olyan program, ami az Ubuntuban nagyon jól működik, a liberális demokráciával viszont teljesen inkompatibilis.

De ugyanilyen programként fogható fel az autonómia is, amelyről szintén azt állítom, hogy a liberális demokráciában fut a legjobban, míg egy illiberális államban (lásd Oroszország) vagy egy autoritárius állami struktúrában (például Kínában) akadozva működik. Hasonlítsuk csak össze a Dél-tiroli német-osztrákok, vagy a finnországi svédek autonómiáját mondjuk az oroszországi Csecsenföld, vagy a Kína által bekebelezett Tibet autonómiájával! A számítástechikai analógiát folytatva az autonómia azért a legkompatibilisabb a liberális demokráciában, mert ebbe az operációs rendszerbe komoly vírusírtók és rendszerbiztonsági elemek vannak beépítve (többpártrendszer, szabad választások, szólásszabadság, egyesülési jog, gyülekezési jog), míg egy illiberális vagy egy autoritárius államban ezek nélül a biztonsági elemek nélkül az autonómia (is) szinte bármikor meghekkelhető.

Az analógiát folytatva a globális gazdasági rendszert úgy foghatjuk fel, mint az internetet, ami minden operációs rendszert (országokat) és minden számítógépet (családokat, egyéneket) összeköt, illetve képes összekötni, ha pedig a gazdasági rendszerben problémák akadnak (lásd világválság), akkor a hálózatban van a hiba, amit korrigálni kell, és nem az a megoldás, hogy lecseréljük az operációs rendszert.

Még egy nagyon fontos dolog: ha egy állam liberális demokrácia, az nem azt jelenti, hogy az illető országnak liberális párti kormányzata van, hiszen Magyarország is egy ilyen liberális demokrácia (még), annak ellenére, hogy több éve konzervatív kormányzat van hatalmon. Egy liberális demokráciában a polgárok szabad döntése alapján dől el az, hogy az állam liberális, konzervatív vagy szocialista, szociáldemokrata politikai irányvonalat követ-e. Ez a rendszer alapja, és ezért kell elfogadniuk a magyarországi szocialistáknak és liberálisoknak azt, hogy Magyarország most konzervatív irányba halad, és ezért lenne teljesen illegitim, ha most az ellenzék mondjuk polgárháborút akarna kirobbantani például arra hivatkozva, hogy egy liberális demokráciában csak liberális part kormányozhat. És mint ahogy egy liberális demokráciában sem kötelező liberális pártideológia és pártprogram mentén kormányozni, ugyanúgy elképzelhető az is, hogy egy illiberális államban a hatalmi elit, a diktatórikus rendszerben pedig egyetlen part, vagy egyetlen ember dönt arról, hogy liberális politikát folytat. Például a kommunista Kína bizonyos feltételek mellett megnyitotta piacát a szabadkereskedelem előtt, ami önmagához képest legalábbis mindenképpen liberális politika, mindazonáltal Kínát egyáltalán nem lehet liberális demokráciának nevezni.

Remélem ez a bejegyzés rávilágított arra, hogy amikor az Orbán beszéd kapcsán az illiberális államkoncepció fonákságairól, illetve a liberális demokrácia fontosságáról szóltam, egyáltalán nem azt üzentem, hogy azt szeretném, ha Magyarországon az SZDSZ vagy az MSZP kormányozna. Hanem azt szeretném, ha Orbán Viktor és  a Fidesz, mely a liberális demokrácia operációs rendszerében jutott hatalomra, nem akarna áttérni olyan rendszerekre, amelyeken a közösségi autonómia, a szabad pártválasztás, a szabad vélemménynyílvánítás programjai akadozva vagy egyáltalán nem futnak.