Az illiberális demokráciáról szóló eszmefuttatásai miatt a fél világ Orbán Viktor torkának esett – köztük én is – , mert tabudöntögető beszédében, és azóta sem tudott a liberális demokráciával szemben meggyőző alternatívát felmutatni. Ezzel szemben semmi nem történt azok után, hogy Victor Ponta, Románia miniszterelnöke elment Kínába, ahol az ottani hivatalosságokkal tárgyalva ilyesmit talált mondani: „csodálom a Kínai Kommunista Pártot, azért, ahogyan a kínai népet vezette a szocializmus útján”. Pedig a párhuzam adott: Orbán Viktor egy nyári táborban sikeres államnak nevezi Kínát, amely bizonyos szempontból példaként állítható más országok elé, míg a román miniszterelnök a legmagasabb szintű hivatalos találkozón fejezi ki csodálatát egy olyan párt iránt, amelyik enyhén szólva is illiberális, és amelynek ügyködése számtalan szenvedést okozott a kínai népnek.

A két politikus nyilatkozatainak eltérő megítélésében valószínűleg közrejátszik az, hogy Orbán Viktorral ellentétben Victor Ponta baloldali politikus, márpedig egy baloldali vezetőnek – legalábbis a nyilatkozatok szintjén, legalábbis a nyugati világban – több minden megengedett, mint egy konzervatív pártnak, vagy politikusnak. (Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy hogy a kommunista illiberalizmus is valahogy kevésbé tűnik veszélyesnek a nyugati véleményformálók körében, mint az illiberalizmusnak radikális jobboldali verziója.) Nem is meglepő tehát, hogy – legalábbis Romániában – már el is kezdődött a szerecsenmosdatás. A mosdatók főként azt szeretik hangoztatni, hogy a miniszterelnök nyilatkozatát közlő, amúgy is állami kontroll alatt álló kínai sajtó biztosan kiragadta szövegkörnyezetéből Ponta szavait. Akik viszont ismerik a kormányfő, és általában a romániai politikusok kettős beszédét, okkal feltételezhetik, hogy nagyon is hitelesek a kínai sajtónak Pontáról szóló beszámolói, hiszen a román politikum legnagyobb erőssége az, hogy mindenkinek azt mondja, amit a tárgyalási partner éppen hallani akar. Talán ezért sem kapta fel a fejét a nemzetközi közvélemény Ponta szavaira, mert valószínűleg már régóta megszokták azt, hogy nem kell komolyan venni mindent, amit magas rangú román politikus nyilatkozik.

De hogy a román kormányfőnek a kínai kommunistákat csodáló szavai mögött mégiscsak autentikus illiberalizmus rejlik, azt nem a nyilatkozata, hanem a Ponta által vezetett párt legújabb húzása (is) igazolja: elfogadtak egy sürgősségi kormányrendeletet, amely biztosítja a helyi-, megyei képviselőknek, megyei tanácselnököknek és polgármestereknek azt a lehetőséget, hogy negyvenöt napon belül pártot váltsanak anélkül, hogy elveszítenék mandátumukat. Sok mindent elárul a rendeletről az a tény, hogy az eredeti törvényt, amelynek bizonyos részeit most negyvenöt napra felfüggesztik, éppen azért fogadták el, hogy meggátolják a politikusok elvtelen, folyamatosan a hatalomhoz dörgölődző pártváltásait.

És mivel ebben az országban már a látszatok sem számítanak, a PSD sem veszi a fáradságot, hogy egy épkézláb ürügyet kitaláljon ehhez a nyilvánvaló káderhalászathoz, hanem csak azt hangoztatja, hogy azért kell megengedni a pártváltás lehetőségét, mert az önkormányzatok jelenleg működésképtelenek. De ha ez így van, akkor egész egyszerűen hatályon kívül kellett volna helyezni a helyi választott vezetők pártváltását tiltó törvényt. Mivel azonban ennek a sürgősségi kormányrendeletnek köze nincs az önkormányzatisághoz, a helyi és megyei tanácsok működőképességének elősegítéséhez, pusztán a legnagyobb kormánypárt érdekeit szolgálja, ezért nem helyezték hatályon kívül, csak felfüggesztették a törvényt. A fő kormányzó erőnek ugyanis az államfőválasztási kampányban sürgősen szüksége van minél több polgármesterre, megyei tanácselnökre, stb. a választások után viszont, ha netán mégsem a PSD jelöltje fog nyerni, és a mindig a hatalomhoz húzó politikusok esetleg ott akarnák hagyni a szocialistákat, akkor a PSD-nek (mint minden pártnak egyébként) jól fog jönni a helyi politikusok „röghöz kötése”. A pártváltást megengedő sürgősségi kormányrendelet egyébként jelzi a PSD kétségbeesését is, hiszen akaratlanul is elárulja azt, hogy a polgármesterek, megyei tanácselnökök sokszor a törvényesség határát súroló, sőt, átlépő segítsége nélkül Pontaból aligha lesz államelnök.

Nem is kell felidézni a bányászhadjáratokat, a fekete márciust, a közvagyon elképesztő mértékű szétlopkodását, elég csak mindennapjaink történéseire figyelnünk, hogy megállapítsuk: Románia egy színtiszta illiberális demokrácia; egy olyan ország, ahol a játékszabályokat önkényesen megváltoztatják, ahol a demokrácia intézményei bármikor, bármilyen módon alakítható kártyavárak, ahol a megvesztegetés elfogadott politikai eszköz, ahol a politikum mindent, még a jogrendet is aláveti saját érdekeiknek. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy az égvilágon senki nem aggódik a romániai liberális demokráciáért, elvégre ami soha nem volt Romániában, az itt nem is kerülhet veszélybe.