A Partium FC 2015. évi sportbáljának fővédnökeként Nagyváradra látogatott Schmitt Pál, olimpiai bajnok vívó, Magyarország egykori köztársasági elnöke. Ott találkoztam vele és találkozásunkból ez a beszélgetés született meg. 

– Nem ez az első alkalom, hogy itt vagyok.  Tőkés László püspök úr, barátom, társam az Európai Parlamentben, annak idején mindig szeretettel hívott, és elnök-koromban is voltam Nagyváradon. Úgy gondolom, fontos az, hogy a magyar élsportolók, az olimpiai bizottság, adott esetben politikusok odafigyeljenek, hogy mi történik a határon kívül nem csak az oktatásban, a kultúrában, a politikában, a gazdaságban, hanem a sportban is. Nagyon fontos identitásképző tevékenység a sport, nem csak a nevelés fontos eszköze, hanem az együvé tartozás szép érzését is ki lehet mutatni általa. Ezért fontosnak tartom, hogy itt legyek.

– A Partium FC létrehozásának az volt a célja, hogy fellendítse az egykor létező váradi magyar fociéletet. Mivel lehet hozzájárulni ennek a célnak a megvalósításában?

– Például egy ilyen bállal, aminek hangsúlyozott célja a jótékonyság. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) küldöttje is itt van Dunai Antal barátom alelnök személyében, és az MLSZ is jelentős segítséget nyújt. Ha érzi a törődést, akkor ez szárnyakat adhat egy ilyen csapatnak. Én nagyra becsülöm Tőkés Máténak (a Partium FC alapító klubelnöke) az erőfeszítését, hogy ezt a klubot létrehozta, és bízik benne, hogy lesz előrelépés. Én emlékszem, amikor az Aranycsapat tagjai is itt jártak, akkor áldott emlékű Buzánszky Jenő, mint a parkett ördöge táncolt ezen a bálon, és mindenkit magával ragadott a jókedve és a lelkesedése. Igen idős futballistáknak és a labdarúgóknak is Mekkája ez a bál, és az ő jelenlétük felhívja a sajtó figyelmét is, és buzdítja a jelenlegi játékosokat.

– Milyen módon tud Magyarország segíteni nemcsak a labdarúgásnak, hanem az egész erdélyi magyar sportéletnek?

– Nem gondolom, hogy minden segítséget az anyaország kell adjon. Van itt önszerveződés, a tehetségek innen származnak. A szülők segítsége nagyon fontos, és úgy hallom, hogy a sportot a város polgármestere is támogatja. Sokmindenből adódik össze a támogatás, csakúgy, mint Magyarországon. Vannak szponzorok, de természetesen szükségesek a jó edzők, a jó vezetők, az elhivatott emberek, akik ezt fontosnak érzik. Elsősorban a sportnak azt az értékét hangsúlyoznám, hogy neveli a fiatalokat. Nagyon fontos, hogy egy csapat tagjai úgy érezzék, hogy együvé tartoznak, és hogy szélesebb értelemben egy nagyobb csapat tagjai.

– Jelenleg mi az a feladatkör, amit tevékenységében a legfontosabbnak tart?

– Egy volt köztársasági elnöknek szerteágazó feladata lehet, illetve annyi feladata van, amennyit vállal. Szívesen képviselem az országot, ha erre kérnek, és a Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli elnökekeként természetesen járok sporteseményeke. A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak még az elkövetkező nyolc évig a tagja vagyok, tehát igen szerteágazók a sportfeladataim. Abban is bábáskodtam, hogy tegnap (február 6-án, pénteken – szerk. megj.) az olimpiai bizottság elfogadta a közgyűlésen azt, hogy Magyarország megpróbálja megpályázni a 2024-es olimpia rendezési jogát.

– Azok után, hogy immár lecsillapodtak a kedélyek, milyen tanulságai vannak az ön számára a kisdoktori értekezése visszavonása kapcsán keletkezett, és az államfői mandátumról való lemondásával végződő ügynek?

– Semmilyen tanulsága nincsen számomra. Én büszkén, egyenes derékkal, és jó érzéssel mondtam le a mandátumomról, ezt a parlament elfogadta. Aztán részt vettem egy peres ügyben az egyetemmel szemben, amit megnyertem, és ők is deklarálták, hogy semmiféle etikai vétség nem történt. Következtetést nem vonok le belőle. Úgy éreztem annak idején, hogy jót cselekedtem.