Akkor is a magyar a hibás, ha nem

Úgy tűnik, megbukott az ortodox egyház arra irányuló lépéssorozata, hogy megszerezze magának a nagyváradi Aluminei utcai iskolaépületet a hozzá tartozó elemi és általános iskolai osztályokkal együtt. A trükk átlátszó volt: már 2007-ben teljesen bizonyos volt, hogy az ortodox püspökség visszakapja azt a Fő utcai ingatlant, amelyben a Dimitrie Leonida műszaki kollégium működik, ezért az ortodoxok még abban az évben gyorsan alapítottak egy líceumot, amely alig néhány év leforgása alatt, 2010-ben magába szippantotta a Rogériuszon működő Andrei Mureșanu lakótelepi iskolát, ezáltal az épület az egyház ingyenes használatába került, és a líceum számos elemi és általános iskolai osztállyal is gyarapodott. Az ortodoxok akkor protokollumot is kötöttek a Mureșanu iskola vezetőségével, amelyben leszögezték, hogy az ortodox teológiai liceum akkor is az Aluminei utcai ingatlanban marad, ha visszakapják a Dimitrie Leonida épületét. Mindezt azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megtartsák a lakótelepi iskola épületét és osztályait azután is, hogy már lesz székhelye az ortodox líceumnak.
A nagyváradi önkormányzat – a nehéz gazdasági helyzet okán is – kénytelen volt átlátni a szitán, és a legutóbbi helyi tanácsülésen kiparancsolta az ortodox líceumot Rogériuszról abba az ingatlanba, amelyet az ortodoxok most már végérvényesen visszakaptak.

Ebben a történetben most nem is az az érdekes és tanulságos hogyan próbál meg gyarapodni az ortodox egyház, hanem az, ahogyan érveltek a saját igazuk mellett. A városvezetés kimutatta, hogy nem megfelelő a pénzügyi gazdálkodás az ortodox líceumban, ezért szervezik át azt, erre az iskola igazgatója és az ortodox püspökség vikáriusa a helyi tanácsülésen kijelentették, hogy a magyar gyerekek és a magyar oktatók miatt van a nagy költségdeficit. Ha ez így van, akkor az ortodoxoknak örülniük kellene, hiszen az átszervezés után az elemi és általános iskolai osztályok, köztük a magyar tannyelvű osztályok is, átkerülnek az Eminescu Főgimnáziumhoz, és nem termelik tovább a deficitet az ortodoxoknak. Érdekes módon azonban ők ezt is nehezményezik, mint ahogy azt is, hogy velük ellentétben minden más középiskolához hozzárendeltek óvodákat, esetenként többet is. Az ortodoxok esélyegyenlőséget és méltányosságot kérnek, mert szerintük negatív diszkrimináció éri őket a kisebbségek egyházaival szemben.

Itt érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy egy kisebbségi nyelven tanuló gyerek után körülbelül harminc százalékkal magasabb költségtámogatás jár a tanintézményeknek, mint egy románul tanuló gyerek után. És ezt ők is nagyon jól tudják, ezért is fáj nekik az, hogy elveszik tőlük a magyar osztályokat (is), nekünk meg az fáj, hogy éppen azokra fogják rá a nehéz pénzügyi helyzetüket, akik nemhogy kevesebb, de több pénzt hoznak nekik a konyhára.

Ami pedig az óvodákat illeti, etekintetben is erős a csúsztatás, hiszen távolról sem kapott mindegyik középiskola óvodát. Hogy megnyugtassuk görögkeleti testvéreinket, az Ady Líceum sem, mint ahogy a Lorántffy Gimnázium, és a Szent László Iskolacsoport sem, azon egyszerű oknál fogva, hogy a római katolikus és a református egyházak maguk hozták létre saját óvoda- és iskolahálózatukat, miközben az ortodoxok mindenféle fúzióval, hozzárendeléssel akarják egy-két éven belül felépíteni azt a rendszert, amelyet a magyar egyházak több mint húsz év alatt, nagy erőfeszítések árán teremtettek meg. Ebben a tekintetben igaza is van az ortodoxok képviselőjének, amikor méltánytalanságnak nevezi az ellenük irányuló eljárást, holott ők képviselik a többséget Nagyváradon. Valóban: nagyon sokan vannak azok, akik követelőznek, akik a sült galambot (értsd ingatlant, telket, pénzt) várják, de akik saját erőfeszítésre kevésbé képesek, vagy hajlandóak, ehelyett azokat vádolják, akik többet tesznek a maguk és a közösség érdekében.

Az esélyegyenlőségre vonatkozóan nem szeretném elhallgatni azt sem, hogy a római katolikus és a református egyházak tudomásom szerint mindig és kizárólag saját tulajdonukban lévő ingatlanokban működtették tanintézményeiket Nagyváradon; olyat nem tud senki, hogy például a református gimnázium magába olvasztott volna egy állami iskolát vagy óvodát…

Most, amikor visszakapta egykori ingatlanát, az ortodox püspökség líceuma a világ végéről beköltözik a városközpontba egy jól felszerelt iskolaépületbe, amelyikből feltehetőleg nem szerelik majd ki a konnektorokat és az égőket, és a parkettát sem aprítják fel, mint ahogy történt ez akkor, amikor a Saguna líceum kellett átadja a helyét a Lorántffy Gimnáziumnak, miután a református egyház visszakapta jogos tulajdonát. És gondolom az ortodoxok a sportpályát is megtarthatják majd…

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Releated

Létkérdéssé vált a romániai elnökválasztás

Ami a demokrácia ünnepe kellett volna legyen, az egy ország és a demokrácia rémálma lett: egy kvázi ismeretlen, szélsőséges függeten jelölt megnyerte Romániában az elnökválasztás első fordulóját. Calin Georgescu több mint 2 millió szavazatot szerzett úgy, hogy a társadalom zöme még a nevét sem ismeri, nemhogy a programját. Nem látták őt a pártok, nem látta […]