Gyurcsány Ferenc nem nyugszik, annak ellenére, hogy anyahonban és azon kívül is sokan kívánják azt, ha pihenne egy kicsit, és e pihenés után arra a következtetésre jutna, hogy jó lenne neki és nekünk is, ha távol tartaná magát az elkövetkező tíz évben (vagy inkább évszázadban?) a politikától. Azoknak, akik nincsenek tisztában azzal, hogy akit egyszer megérintett a hatalom szele, már nem tudn soha szabadulni tőle, most szembesülhetnek azzal, hogy Gyurcsány Ferenc a pihenőt nem a kivonulásra, hanem az erőteljes visszatérésre használta fel.

Igaz, már a  lelépése is sejteni engedte, hogy csak átmenetinek reméli a politikai vakvágányt, sőt, nem is volt az akkor igazi pihi, csak egy kis lépés hátra, hiszen amikor ő lemondott a fő bársonyszékről továbbra is pártelnök maradt, a nagy miniszterelnök vadászatkor pedig Bajnai Gordon került az ő helyére, akit senki sem vádolhat azzal, hogy Gyurcsány Ferenc politikájának ellensége volna.

Gyurcsány a maga szempontjából jókor választotta meg az elvonulás momentumát: akkor amikor már minden egyes miniszterelnökkélnt eltöltött nap tovább rombolta volna amúgy sem egeket verdeső személyes népszerűségét, akkor, amikor az MSZP nem egyszerű veresége, de óriási bukása nyilvánvalóvá bált számára, továbbá a ciklus vége előtt annyi idővel, hogy később a kudarcos MSZP-kormányzás bűnét másokra is rá lehessen varrni.  Amikor pedig minden kötél szakadt, akkor még sikerült megtalálni azt a tekintély nélküli baleket, aki az MSZP élére odaállítva, nyelhette a történelmi jelentőségű vereség ódiumát.

Mindez úgy tűnik előre legyártott Gyurcsány-mentő forgatókönyv szerint történt, de ami az utóbbi időben zajlik, azt mintha már nem az MSZP stratégái gondolták volna ki. Az még hagyján, hogy Gyurcsány Ferenc szerint most jött el az idő visszatérni a politikába, de az már egy cseppet sem, hogy szakítani akarja a pártot. Mert ez a demokratikus platform, vagy mifene mintha ezt a célt szolgálná.

Azzal, hogy Gyurcsány Ferenc Debreczeni Józseffel és Bauer Tamással kíván politikai megújulást eszközölni, erősen jelzi ennek a megújulásnak a…,  hogy is mondjam… ideológiai megalapozottságát. Vagy meg nem alapozottságát.  Az pedig már egyenesen bájos, amikor Gyurcsány Ferenc a morális megújulásról beszél.

A jelenlegi fordulat nagy csalódás lehet a szociknak, akiknek pedig imponál a mániákus Gyurcsány döbbenetes akaraterejével, mérhetetlenül vastag pénztárcájával és arcbőrével, ugyanakkor érthető módon ódzkodnak is tőle, hiszen lényegében neki köszönhető az MSZP mostani,  végveszélyhez közeli szétziláltsága.

Kiváncsian várjuk a fejleményeket, mert Gyurcsány Ferenc ismét készül valamire.  Nem kicsit, nagyon.