Erre a kérdésre nincs pontos válasz, pedig azon a mai sajtótájékoztatón, amelyen bejelentették Miklós János leváltását a Nagyvárad Táncegyüttes éléről, felsorakozott a Nagyváradi Szigligeti Színház gyakorlatilag teljes vezetősége:
Leváltása bejelentésének napján, hétfőn a nagyváradi színházban tartott sajtótájékoztatón olvasta fel a Szigligeti Színház vezetőségéhez és a közvéleményhez címzett nyílt levelét Miklós János a Nagyvárad Táncegyüttes leváltott társulatvezetője. Íme a levél, csaknem teljes terjedelmében.
Megy a kavarás a nagyváradi Szigligeti Színháznál. Valaki, vagy valakik erősen elkezdték fúrni Szabó K. István művészeti igazgatót. Olyannyira, hogy a srác bepipult, és ezt most már előttem, az újságíró előtt sem titkolja. Igaz, ebben az őszinteségben egyéni érdek is vezette, hiszen tőlem akarta megtudni, hogy valóban én vagyok-e az egyik szarkeverő.
A kultúra nem olyan mint egy vállfán fityegő ruhadarab, amit meghatározott alkalmakkor magunkra aggatunk. Az igazi kultúrának tétje, emellett kontextusa, konnotációja van. Ha játék is, nem játszadozás. Ha valaki nem érzi, nem érti, csak használja a kultúrát, olyan otromba baklövést követ el, mint az a szülő és/vagy tanár, aki a múlt szombaton a nagyváradi Ady […]
Úgy tűnik, megbukott az ortodox egyház arra irányuló lépéssorozata, hogy megszerezze magának a nagyváradi Aluminei utcai iskolaépületet a hozzá tartozó elemi és általános iskolai osztályokkal együtt. A trükk átlátszó volt:
Egyre többen, és egyre gyakrabban követelik a múltunkat, tetteinket, hőseinket. A szlovákok például újabban azt akarják kisütni Liszt Ferencről, hogy ő tulajdonképpen szlovák volt. De a helyi közösségek történetének vonatkozásában is vannak, akik az igaztól eltérően ábrázolnák a mi múltunkat.
Műkincsnek is nehéz lenni abban az országban, ahol a politikum etnikai alapon tesz különbséget az egyházak között. Én legalábbis ezt a következtetést vontam le a Bihar Megyei Tanács október 28-iki ülése után, amelyen a megye választottjai egy órán át vitatkoztak arról, hogy megkössenek-e egy olyan bérleti szerződést, amelyet a jogállamokra jellemző logika szerint meg kellett […]
A válasz egyszerű: a románoké, akik még az ünnepeiket is a magyarok ellenében jelölik ki. Ilyen ünnep 1918. december 1., és ilyen október 12. is, mely Nagyvárad hivatalos ünnepnapja. Ez utóbbi dátum elé azért nem írtam évszámot, mert kettőt is kell. Az egyik 1918, amikor Aurel Lazar váradi otthonában megfogalmazták az erdélyi románok függetlenségi nyilatkozatát, […]
Azt tudtuk mindig, hogy a politikusok jó színészek, de hogy néha Oscar díjas alakításra is képesek, hát ennyit már nem néztünk ki belőlük. Legalábbis a hazai sztárokból nem. A pompás politikai pojácáskodás annak a vármegyeházának az üléstermében zajlott le nem sokkal ezen sorok meszületése előtt, ahonnan annak idején a páva felszállását lesték szebb jövőbe hitet vető […]
Végre elkészült a váradi színház felújítása. Egész jó kis felhajtást is kanyarítottak hozzá. Reméljük tényleg a magyar kultúrára is jobb idők jönnek most, hogy megint van színházunk. A tegnapi ünnepélyes színházavatáson minden látogató megkapta az eredeti zárkő oklevél másolatát is. Szép emlék ez azoknak, akik ott voltak.