Rólam saját blogbejegyzéseim árulják el azt, hogy Tőkés László nem szívcsücsköm, ezért én nem csodálkozom, amikor többek nagyon is csodálkoznak azon, hogy mi ez az utolsó két blogbejegyzésem. Hát már én is Tőkés mellett állok? Ki?
Elolvastam ezt: Most mondanám, hogy bár ne tettem volna, de ez nem lenne igaz, mert számos érdekességet tudtam meg a Tőkés családról. Az már az én finomkodó mimózalelkem nyomora, hogy olvasás közben úgy éreztem magam, mint egy pletykás szomszéd, aki a falon keresztül hallgatja ki azt, hogy mi történik a másik lakásban. Bár igaz, ez […]
Hazafias kötelességből írtam meg ezt a könyvet – mondja Andrassew Iván, aki Tőkés László nem éppen szeplőtelen magánéletében turkál legújabb, Ne vígy minket kísértésbe című kötetében. Én egyelőre csak a hallottak alapján kell írjak róla, mert még nem jutott a kezembe a Könyv. Nekem ugyanis még nem postázta senki, pedig állítólag tőlem is idéz a […]
Egy lehetőleg nem Magyarországon élő magyar író, akit sokan tisztelünk, becsülünk, és aki azon ritka kortárs magyar írók közé tartozik, akiket talán még olvasunk is, találkozásunk alkalmával nekem szegezett egy kérdést. Olvasott egy politikai cikket az erdélyi magyar sajtóban, amelyben volt egy kifejezés, valami olyasmi, hogy »ne engedjük be a románokat«, vagy: »azt akarjátok, hogy […]
Amikor éppen nincs aktuális elítélni, kritizálni valója, ellenben van szabadideje, akkor Tőkés László régről ismert ellenségeit gyapulja, de kitalál magának és a közvéleménynek új ellenségeket is. Most például engem és a Bihari Naplót. Íme:
A szlovákiai országgyűlési választások eredményei megint egy kis elmélkedésre késztetnek a kisebbségi életről. Gondolnám azt, hogy a kisebbségi sors egyforma mindenhol. Ha ez az alaptézis igaz, akkor a kisebbségi lét politikai vetületének is azonosnak, vagy legalábbis nagyon hasonlónak kellene lennie. Ehhez képest pedig más van Szlovákiában és megint más Romániában, holott mindkét poszttrianoni országban a […]
A kultúra nem olyan mint egy vállfán fityegő ruhadarab, amit meghatározott alkalmakkor magunkra aggatunk. Az igazi kultúrának tétje, emellett kontextusa, konnotációja van. Ha játék is, nem játszadozás. Ha valaki nem érzi, nem érti, csak használja a kultúrát, olyan otromba baklövést követ el, mint az a szülő és/vagy tanár, aki a múlt szombaton a nagyváradi Ady […]
A romániai tüntetéssorozatot egyre többen és egyre több vonatkozásban hasonlítják az 1989-es eseményekhez, de ez a hasonlóság természetesen nem abból fakad, hogy az országban most valóban forradalom zajlik, ugyanis az akkori és a mostani eseménysor tétje és célkitűzései is egészen mások.
Induljunk ki abból az alapinformációból, hogy 2002-ben Románia lakossága 21.680.974 személy volt, 2012-ben pedig a népszámlálás hivatalos lezárásáig 19.599.506 embert sikerült összeszámolni. A mostani népszámlási folyamat alatt tapasztalt baklövéseket, szervezetlenséget, fejetlenséget és felelőtlenséget figyelembe véve nyugodtan kijelenthetjük, hogy többtízezres, ha nem százezres nagyságrenddel nagyobb a valós lakosságszám.
Megvannak a romániai népszámlálás első végeredményei. Összehasonlítva a mostani lakosságszámot a 2002-es népességszámmal, kitűnik a fogyás szinte megdöbbentő mértéke. Itt az önmagáért beszélő adatsor, kezdve a magyar érdekeltségű megyékkel.