A történet több hónappal ezelőtti, de aktuaitása van, mert párhuzamba állítható azzal, ami a váradi premontrei gimnáziummal történik. Először olvassátok el ezt, aztán majd visszatérünk a másik témára.

A laikus és az egyházi társadalomban is az egyik fő kérdés az, hogy ki milyen módon gazdagodik meg. Az alábbi történet talán rávilágít arra, hogy Romániában a különböző egyházak milyen esélyekkel és eszközökkel rendelkeznek anyagi gyarapodásuk biztosításához avagy fenntartásához. Talán az is kiviláglik az alábbiakból, hogy a hajózásban is igen fontos hátszél jelensége meghatározó jelentoségű lehet. Íme a történet:

Az ortodox egyház vissza fogja kapni a váradi Dimitrie Leonida szakiskola épületét, még akkor is, ha a nagyváradi helyi tanács legutóbbi ülésének napirendjéről levették a visszaszolgáltatásról szóló határozat javaslatot. Ezt maga Ilie Bolojan polgármester is megerősítette, csak kisebb, bár konkrétan meg nem nevezett jogi problémákra hivatkozott a lényegében formalitásnak számító határozat elfogadásának késleltetése ügyében. Azon nincs is miért vitatkozni, hogy az ortodox egyház visszakapja azt, ami az övé volt, én csak azt furcsállom – remélem, más is – hogy az idén az ortodoxok használatába került az Andrei Muresanu iskola is.

Az ortodoxoknak fontos lehetett az, hogy a Muresanu még a Leonida visszaszolgáltatása előtt a tulajdonukba kerüljön, mert a visszaigényelt épület megszerzése után már nem hivatkozhattak volna arra, hogy nincs a városban oktatásra alkalmas épületük. Merthogy ez volt az a fő érv – legalábbis Dorel Luca megyei főtanfelügyelő elmondása szerint -, amiért a tanfelügyelőség rábólintott arra, hogy az ortodoxok használatába kerüljön a Muresanu. És lám, az ortodoxok célt is értek, ráadásul előrelátóak is voltak, hiszen a Muresanu iskola vezetőségével kötött protokollum értelmében az ortodox teológiai liceum akkor is az Aluminei utcai ingatlanban marad, ha visszakapják a Dimitrie Leonida iskolát. Ilymódon gazdagodott a Román Ortodox Egyház egy olyan ingatlannal, melyet – a történelem pikantériája – a kommunista ateista állam épített. A Muresanu iskola pedig beolvadt az ortodox liceumba, bizonytalananná téve ezáltal az ott muködő magyar tannyelvű osztályok sorsát. Mindeközben a folyamatos ingatlanvisszaszolgáltatások miatt az önkormányzatnak egyre kevesebb oktatásra alkalmas épülete van.

Persze, a románbarát retorika ezt a római-katolikus és a református egyházak bűnéül rója fel, hiszen, úgymond e két egyház miatt kellett kiköltöznie a Saguna, illetve legutóbb a Partenie Cosma iskolának, és a Voiculescu iskola sorsa is emiatt kétséges, de azt már kevesen hangoztatják, hogy ezek az egyházak azokat az ingatlanokat kapták vissza évtizedes küzdelmek után, amelyet a román állam önkényesen elvett tőlük, míg az ortodox egyház javára jól átgondolt stratégia alapján, néhány év leforgása alatt játszottak át egy állam által épített ingatlant. Hogy itt stratégiáról lehet szó, azt erősíti két aprócska tény: első fokon már 2007-ben kimondták azt, hogy a Leonida szakiskola épülete az ortodox egyházat illeti; továbbá a nagyváradi ortodox teológiai liceum alapításának éve 2007. Feltűnő, hogy három év leforgása alatt sikerült egy egész iskola épületét megszereznie saját céljaira az ortodox egyháznak, méghozzá úgy, hogy szinte már a zsebében volt egy másik ingatlan. Mindehhez már csak annyit fűznék hozzá, hogy az államnak nem ahhoz kellene ragaszkodnia, amit másoktól vett el, hanem ahhoz, ami az övé. Bár már nagyon régóta nem világos előttem az, hogy hol húzódik a román állam és az ortodox egyház határa. Ha van még ilyen határ egyáltalán.