Keresztény hitünk szerint, akik várják a messiást, azokhoz előbb vagy utóbb el is jön a Szabadító. Emellett az sem titok, hogy a romák nem a világ legszerencsésebbjei, ezért lehet az, hogy a váradi Cinka Panna cigánytelep lakói is Jézust várták húsvétkor, de helyette (nagy H!) Tőkés László püspök látogatott el hozzájuk.

De ne higgyük, hogy csak a romák sorsa sanyarú, mert a politkus is megszenvedi (olykor) az életet. Mert ne gondoljuk azt, hogy az Európai Unió alelnöke nem tud magának kellemesebb elfoglaltságot elképzelni, mint hogy rongyos romákkal parolázzon, de nagypéntek olyan nap, hogy az még az igen magas rangú politikusokat is egy kis kellemetlenségre, meg egy kis jótékonykodásra predesztinálja. Merthogy ezt kívánja a PR. Persze az ilyen látogatások sajtó nélkül egy leharapott lófület sem érnek, ha nincs ott néhány újságíró is, aki elvigye a világba a politikus, esetünkben Tőkés László jótékonyságának hírét. És még így sem ment volna zökkenőmentesen a dolog, ha alelnökünk előzőleg nem egyeztetett volna a helyi dörgésismerőkkel, akik nem pusztán köszöntik, de uralják is a helyi romákat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miután az előzetes óvintézkedések meghozatala megtörtént, sor kerülhetett a politikai showműsorra. Elmondatott néhány alapdolog a nemrégiben elfogadott uniós romastratégiáról, a húsvéti üzenet is továbbíttatott a fogékony hallgatóság felé. A csomagokat időközben biztonságos helyre szállították, hogy a helyi főnökök később kioszthassák (minden lakásba egyet), így püspök úr a húsvéti üdvözlőlapokat osztotta ki,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

és a kézfogásokat gyűjtötte be,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ami, reményei szerint néhány szavazatot is hoz majd számára alkalmas időben. Bár igaz, nem minden kézfogás kecsegtet biztos szavazattal…
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

EP-alelnökünk bátorságát dícséri, hogy a legputribb kulipintyóba is bement, hogy megbizonyosodjon arról, amit valószinűleg úgyis tudott: a romák életkörülményei nem igazán ütik az Uniós szinvonalat. 

 

 Főleg, hogy az összetákolt lakóalkalmatosságok előtt helyenként ilyen furcsa állagú, és határozott szagú tócsák tarkították az összképet 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Mint ahogy romatelepek általában, úgy a Cinka Panna sem a lélek felüdítésének, az élet szépségébe vetett hit felkeltésének legalkalmasabb helyszíne, viszont a gyerekek itt is ugyanúgy fel tudják vidítani, és meg tudják rendíteni a még emberül érző embereket, mint akár a Rózsadombon szaladgáló lurkók, vagy a Mennyország aprószentjei. A gyerekek ugyanis a legőszintébb érdeklődéssel, ha nem ütne el nagyon ennek a blognak a hangvételétől, azt írnám szeretettel fogadták Tőkés Lászlót. És valószinűleg nem azért, mert ők nem foglalkoznak politikával, vagy azért mert nem ismerik őt, hanem mert őszintén kedvelik mindazokat, akik ajándékokkal, és nem nadrágszíjjal jönnek hozzájuk. Ellentétben egy-két megtermett gádzsóval, akik lapos pillantások kíséretében tárgyalták azt, hogy most mi is a harci helyzet. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 addig a gyerekek vidáman futkározva vették körül ex-püspökünket

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ámulva figyelték, amint interjút adott

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 és még az általa tanított éneket is nagy élvezettel tanulták. 

Aztán az eredményen mindenki jót derülhetett.

Mondom, mindenki

 

És mielőtt elhagyta a romatelepet, Tőkés László még egyszer utoljára, vagy legalábbis egy elkövetkező karácsony, húsvét, vagy más, korteskedésre alkalmas időpontig, vetett még egy pillantást az igazán egzotikus kilátásra. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Boldog húsvétot mindenkinek!