Rossz idők jönnek a magyarokra
Cudar idők köszöntek ránk, erdélyi magyarokra. Azt nem mondhatni, hogy valaha is szép, ragyogó napsütés érte a fejünket, mióta Románia takarja felettünk a Napot, de azért volt néhány szélcsendesebb, nyugodtabb évünk is. Az idei politikai viharoknak azonban mi, erdélyi magyarok vagyunk mindez idáig a legnagyobb vesztesei.
Az elmúlt évek gazdasági nehézségei, a román kormányok amúgy is meglehetősen labilis és hozzá nem értő kormányzása sok embert kilátástalan helyzetbe sodort, akik közül sokan emiatt rendkívül frusztrálttá, elkeseredetté, és dühössé váltak. Hogy ez a düh robbanjon, elég egy szikra. Ilyen közhangulatban ragadta magához a hatalmat az USL nevű rettenetes koalíció, amelyik kormányzás helyett politikai bosszúhadjárattal vesztegeti a saját és polgárai idejét. Mivel azonban úgy tűnik, hogy a kormány képtelen elmozdítani Traian Basescut államfői tisztségéből, amit ráadásul nem bír elviselni és beismerni, ezért a miniszterelnök és több kormánypárti politikus egyszerűen kijelentették, hogy a magyarok a hibásak az államfőleváltó referendum kudarca miatt.
És ez a szikra berobbant.
Rövid időn belül a második magyarellenes agresszióról kapunk hírt Nagyváradról, abból a városból, ahol mindez idáig, ha nem is egymást körülrajongó szeretetben, de békében megfért egymás mellett magyar és román. Úgy tűnik, hogy most a román nem, vagy nagyon nehezen tűr meg maga mellett minket, magyarokat. Ebben a helyzetben mi, magyarok még jobban össze kell fogjunk, méltóságunk és igazságérzetünk kell erőt adjon nekünk ahhoz, hogy elviseljük a méltánytalan bánásmódot, már csak azért is, mert az állam intézményei nem védenek meg minket. Mondom ezt azok után, hogy az a váradi asszony, akit a múlt héten a hat éves gyermeke szeme láttára dobott ki egy központi üzletből egy elárusítónő, csak azért mert magyarul beszélt egy öreg nénivel, panaszt tett a rendőrségen, de azt a választ kapta, hogy ez nem rendőrségi ügy, forduljon a fogyasztóvédelemhez. Elképzelhetik, milyen állam az – ha állam egyáltalán -, ahol a fizikai agressziót szenvedő emberek csak a fogyasztóvédelmi hivatalhoz fordulhatnak…
Az elmúlt tíz, húsz, ötven, kilencven évben némileg már hozzászoktunk a verbális magyarellenes megnyilvánulásokhoz, a szóbeli sértegetésekhez, de a fizikai agresszióhoz nem szabad hozzászoktassuk magunkat. Ez már meghaladja a toleranciaküszöbünket. Ebben az egyre vészesebben romló, magyarellenes közhangulatban elvárjuk a valóban európai érzelmű románoktól, még ha csak ketten is vannak ebben az országban, hogy vállaljanak szolidaritást azokkal az emberekkel, akiknek annyi a bűnük, hogy magyarul beszélnek. Ha nem is tisztelnek, becsülnek minket, de az Európához tartozni akaró románoknak sem lehet érdekük az, hogy a rendőrség ne védje meg saját, becsületes polgárait az agressziótól, függetlenül attól, hogy azok a polgárok beszélnek-e magyarul, vagy sem.
Ugyanez a szöveg románul is, csak más címmel
Apel către europeni
Vremuri mârşave se arată pentru noi, maghiarii din Ardeal. Deşi nu putem spune că am fost atinşi de prea multe raze calde şi luminoase de când România acoperă Soarele de deasupra noastră, dar am avut parte şi de vremuri mai blânde, mai calme. Însă din furtuna politică din acest an, noi, ungurii din Ardeal am avut până acum cel mai mult de pierdut.
Greutăţile economice din ultima perioadă, guvernarea şi aşa labilă şi nepricepută au dus la o situaţie disperată în rândul oamenilor, motiv pentru care mulţi au devenit extrem de frustraţi, disperaţi şi furioşi. Iar în această atmosferă a fost de ajuns să se arunce o scânteie ca să se producă explozia. În aceste circumstanţe a preluat puterea monstruoasa coaliţie numită USL, care în loc de guvernare pierde timpul propriu şi al nostru cu acţiuni de răzbunare. Dar pentru că, după cum se pare, nu e în stare să-l urnească din poziţia de preşedinte pe Traian Băsescu – fapt pe care nu e capabil nici să-l suporte, dar nici să-l recunoască – premierul şi mai mulţi politicieni de la guvernare pur şi simplu au declarat că ungurii sunt de vină pentru eşecul referendumului menit să demită preşedintele.
…şi scânteia a produs explozia.
În scurt timp aflăm despre al doilea act de agresivitate îndreptată împotriva maghiarilor, toate acestea în Oradea, oraşul în care până acum – chiar dacă nu împărtăşeau o pasiune reciprocă – maghiari şi români trăiau totuşi paşnic alături. Se pare că acum românul nu ne mai prea tolerează. În această situaţie noi, maghiarii ar trebui să ne unim mai mult, iar demnitatea şi simţul dreptăţii ar trebui să ne dea puterea de a suporta comportamentul inechitabil, cu atât mai mult, cu cât instituţiile statului nu ne oferă protecţie.
Spun asta, deoarece femeia care săptămâna trecută a fost aruncată pe stradă în văzul copilului ei de şase ani dintr-un magazin din centrul Oradiei doar pentru că vorbea pe maghiară cu o bătrânică, a făcut plângere la poliţie, însă i s-a spus că poliţia nu se ocupă de aşa ceva, să se adreseze la protecţia consumatorului. Puteţi să vă închipuiţi ce fel de stat este – dacă se poate măcar numi stat – acela în care oamenii care au suferit o agresiune fizică se pot adresa doar la protecţia consumatorului…
Deşi în ultimii zece, douăzeci, cincizeci, nouăzeci de ani ne-am putut obişnui oarecum cu manifestări verbale antimaghiare, jigniri – cu agresiunea fizică însă nu este permis să ne obişnuim. Asta deja ne depăşeşte pragul de toleranţă. Iar în mijlocul atmosferei din ce în ce mai ostile pretindem acelor români care se simt într-adevăr europeni, chiar dacă sunt doar doi în această ţară, să se solidarizeze cu acei oameni a căror singură vină este că vorbesc pe maghiară. Chiar dacă nu ne preţuiesc, nici măcar interesul cetăţenilor români ce vor să facă parte din Europa nu poate fi ca poliţia să nu-şi apere propriii cetăţeni de agresiune, indiferent dacă acei cetăţeni vorbesc maghiara sau nu.
