A hír:  a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) magára vállalta azt az akciót, amelynek keretében Kolozsváron egy négynyelvű műanyagfelirattal takarták le a helyi polgármesteri hivatal által májusban a Mátyás király szoborcsoport elé elhelyezett vitatott táblát.  ” A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldvabányán, amikor a győzhetetlen Moldva ellen indult”. – szól a Nicolae Iorga szintű bölcsesség, amit lecseréltek ezzel:

Ők:

Alapvetően nevetséges az ilyen infantilis táblázósdi, ami arról szól, hogy a történelemmel akarunk elégtételt venni a mában történt, vagy történni vélt sérelmekért, de nagyon tanulságos is egyben, mert beszél a mai romániai állapotokról. A többség 1920 óta kiszorította a magyarokat a Romániává vált Erdély közéletéből, gazdasági életből, társadalmi életből, majd 90 után a magyarok megpróbáltak egyfajta revansot venni maguknak azáltal, hogy igyekeztek helyet találni, kiverekedni maguknak ebben az eldudvásodott Erdélyben, – azt ítélje meg minden itt élő maga, hogy mekkora sikerrel – , de hogy Dunának, Oltnak még nem egy a hangja, az hallatszik ebből az esetből is. A románok megpróbálnak kiszorítani onnan is, ahonnan talán a legnehezebb, és csak orwelli eszközök bevetésével lehetséges: a történelemből. Nálunk még nem természetes a múltat múltként kezelni, egyeseknek még frusztrációt okoz az, ha mások is megtalálják múltjuk nyomait Erdélyben, abban a régióban, amelyet egyesek olyan szívesen kisajátítanának maguknak. És ez a frusztráció és kisajátítási törekvés gerjeszti a másik fél komplexusait is.  Mátyás király sem úszta meg a kisajátítást, mert a magyarok múltját mutatja a történelemkönyvekben, és ami meg nagyobb szörnyedelem, Kolozsvár főterén. És amelyik népnek múltja van, annak jelene is lehet. Ezt nagyon jól tudta Nicolae Iorga és hozzá méltó utódai, és eszerint cselekszenek is.

A takarótáblát máris eltávolították.