Újra a listázások korát éljük. Embernevekkel igyekszünk igazolni téziseket, politikai döntéseket, puccsokat vagy puccskísérleteket, megvádolásokat, leszámolásokat, partvonalra tolásokat vagy épp díjazásokat, lebuktatásokat, kiebrudalásokat, csillagfelvarrásokat. A listázás felhasználási módjainak sokasága is maga egy lista, és most e divatnak hódolva én is előállok a magam lajstromával.

Azért teszem ezt, mert még tart az SZFE ügy. Van egy konfliktus a hatalom és az egyetemi polgárság között. Én nem értek a színház- és egyetemszervezéshez, nem értek a modellváltáshoz, a magánosításhoz, a tőkésítéshez, mint ahogy a bázisdemokráciához és a tanköztársasághoz sem értek. Annyit viszont felfogok és megtapasztalok, hogy ebben a konfliktusban a hatalom részéről nincs senki, legyen az politikus, véleményvezér, kuratóriumi tag vagy bárki, aki akár csak egyetlenegy, ismétlem, egyetlenegy méltányos megjegyzést tett volna az SZFE-ről. Ezzel szemben a legdurvább minősítéseket és a leghajmeresztőbb vádakat fogalmazták meg arról az intézményről, amelyik csak a második világháború után olyan színművészeket adott a magyar nemzetnek mint:

Sinkovits Imre, Márkus László, Szirtes Ádám, Körmendi János, Berek Kati, Psota Irén, Váradi Hédi, Avar István, Szabó Gyula, Őze Lajos, Garas Dezső, Harkányi Endre, Bodrogi Gyula, Törőcsik Mari, Mécs Károly, Sztankay István, Haumann Péter, Koncz Gábor, Béres Ilona, Halász Judit, Tordai Teri, Balázs Péter, Moór Marianna, Almási Éva, Szilágyi Tibor, Esztergályos Cecília, Molnár Piroska, Venczel Vera, Benedek Miklós, Kern András, Piros Ildikó, Cserhalmi György, Hámori Ildikó, Székhelyi József, Lukács Sándor, Gálvölgyi János, Reviczky Gábor, Kútvölgyi Erzsébet, Lázár Kati, Szakácsi Sándor, Gálffi László, Hegedűs D. Géza, Hűvösvölgyi Ildikó, Cseke Péter, Mikó István, Udvaros Dorottya, Szirtes Ági, Hernádi Judit, Dörner György, Bán János, Gáspár Sándor, Básti Juli, Eperjes Károly, Bubik István, Kubik Anna, Nemcsák Károly, Szerednyey Béla, Eszenyi Enikő, Kaszás Attila, Rátóti Zoltán, Rudolf Péter, Mácsai Pál, Csuja Imre, Ráckevei Anna, Nagy-Kálózy Eszter, Für Anikó, Hegyi Barbara, Stohl András, Alföldi Róbert, Őze Áron, Schell Judit, Ónodi Eszter, Gryllus Dorka, Haumann Petra, Nagy Ervin, Csányi Sándor, Hámori Gabriella, Oroszlán Szonja, Jordán Adél, Stork Natasa, ifj. Vidnyánszky Attila.

Nagyon erősen szubjektív és szelektív ez az én listám, mely egy-két kivételtől eltekintve nem tartalmazza az elmúlt években végzett, helyüket most kereső, karrierjüket most építő fiatal színészek neveit, de nincsenek itt azoknak a rendezőknek, dramaturgoknak, operatőröknek stb. a nevei sem, akiket az SZFE adott a magyar és az egyetemes film- és színházkultúrának. És nem tartalmazza a mostani hallgatók neveit sem, mert még nem tudni, kik fognak közülük az elkövetkező évtizedekben a magyar film és a magyar színház legendáivá válni, ha egyáltalán eljutnak odáig, hogy színésszé váljanak.

De a fenti, messzemenően nem teljes névsor is bőségesen elegendő ahhoz, hogy világossá tegyem az én üzenetemet: egy olyan intézményről, mely a magyar színház kultúra ennyi kiválóságát adta és adja, arról csakis a legnagyobb tisztelet hangján szabadna beszélni bármiféle konfliktus esetén, még akkor is, ha valamilyen különös okból kifolyólag vannak, akik nem szeretik a magyar színészetet illetve a magyar színházi és filmkultúrát.