Elkészült az új nagyváradi sportcsarnok: 120 millió lejbe került, a fejlesztési minisztérium finanszírozta és bonyolította le a beruházást. Örülhetett is a megvalósításnak Cseke Attila miniszter, aki maga is ezer szállal kötődik Nagyváradhoz, úgyhogy gondolt egyet, és eljött, hogy személyesen adja át a létesítmény átadás-átvételi protokollját a beruházás haszonélvezőjének, a nagyváradi önkormányzatnak. Csakhogy a polgármesteri hivataltól nem jött el senki átvenni az ingatlant. A fejlesztési minisztérium vezetője az eseményre odacsődített, igencsak meghökkent sajtónak azt mondta, hogy ígéretet kapott Florin Birta polgármestertől arra, hogy kirendel majd egy alpolgármestert az eseményre. Florin Birta meg mást mond. Hogy igaz-e a delegálásra vonatkozó miniszteri állítás, arról nincs szava, az egyik újságnak utólag azt mondta, hogy azért nem veszik át az ingatlant, mert még vannak beltéri munkálatok. Ennek a verziónak ellentmond az a tény, hogy már elkezdték árusítani a jegyeket a létesítmény-avató kosárlabda gálára, vagyis mégsem lehetnek olyan jellegű, fajsúlyú munkálatok a csarnokban, amelyek akadályoznák az átadás-átvételt, főleg annak ismeretében, hogy a beruházás átadása kormányzati szinten már minden jóváhagyást megkapott.

A polgármester egy másik újságnak már mást mondott: kijelentette, hogy az átadás-átvétel pusztán egy formalitás, vagyis nem egy olyan esemény, amivel ki kell állni a sajtó elé. Majd hozzátette, hogy valószínűleg Cseke miniszter akart egy sajtóeseményt csinálni az ügyből, de az ő megítélése szerint hagyni kéne az ilyesmit, és ehelyett inkább dolgozni kellene.

Ennél azért időzzünk el egy kicsit: Románia egyik minisztériuma megépíttet egy sportlétesítményt, beleöl 120 millió lejt, leszervezi, lebonyolítja az egész beruházást, hogy aztán az a polgármester, akinek annyi dolga van, hogy átvegye más munkájának az eredményét, elküldje dolgozni a minisztert… Amellett se menjünk el szó nélkül, hogy míg a tárcavezető leutazik a fővárosból, hogy személyesen ott legyen az átadás-átvételnél, addig a polgármester ahelyett, hogy hálás lenne a hatalmas beruházásért és megtisztelve érezné magát, hogy maga a miniszter szakít időt arra, hogy elvégezze ezt a formalitást, nem megy el az átadóra, és úri huncutságból nem delegálja az eseményre az éppen otthon, Nagyváradon csücsülő alpolgármesterét sem, ezzel odázva el a létesítmény átvételét csak azért, mert helyteleníti azt, hogy a miniszter a sajtóban akar szerepelni.

Fel kell tenni a kérdést, hogy a polgármester urat miért zavarja az, ha egy miniszter a sajtó elé áll egy a minisztérium által pénzelt és lebonyolított beruházással, főleg ha ő is kiállhat mellé, akinek pedig messzemenően kevesebb érdemei vannak ebben a megvalósításban, mint magának a miniszternek? Illetve ha Cseke Attila nem hívta volna meg a sajtót, hanem a nyilvánosságot kizárva, titokban ment volna el a nagyváradi városházára, akkor akadt volna ott elöljáró, aki méltóztatott volna aláírni az átadás-átvételi dokumentumot? Nehéz ezekre a kérdésre válaszolni, annál is inkább, mert pártpolitikai szempontból is megmagyarázhatatlan, ami történt. A PNL és az RMDSZ most éppen együtt kormányoznak, a helyi tanácsban pedig kétharmados többségben vannak a liberálisok, semmilyen politikai erő nem veszélyezteti a PNL helyi pozícióit, ráadásul a két párt célközönsége is teljesen más. Korábban Florin Birta nem mutatott politikai ellenszenvet, többször is megjelent közösen Csekével az építkezésen, ahol terepszemlét, illetve sajtótájékoztatókat tartottak együtt. Igaz, akkor még az volt a város érdeke, hogy a minisztérium öntse a pénzt az építkezésbe, ráadásul a kivitelezés során a polgármesteri hivatal folyamatosan újabb és újabb igényekkel állt elő, amelyeket a tárca rendre teljesített is, úgyhogy a városvezetés kénytelen volt civilizált módon viselkedni. Most azonban, hogy lényegében befejeződött a beruházás, és nincs már mivel pumpolni a minisztériumot, a polgármesteri hivatal köszönet helyett az átvételtől való távolmaradásával inzultálta jótevőjét.

Mivel politikai rációt nem lehet találni ebben a gesztusban, sértő szándékot annál inkább, ezért sajnos nem zárható ki a történtek után alantas soviniszta indíttatást feltételezni: a hős román polgármester így akarta megmutatni a magyar etnikumú miniszternek, hogy hol lakik az Úristen. Mert azt kizártnak tartom, hogy Romániában bármelyik román önkormányzati vezető ily módon sértene meg egy román nemzetiségű minisztert, főleg ha pártjaik közösen kormányoznak és a miniszter jelentős beruházással járul hozzá az önkormányzat fejlődéséhez. Egy ilyen gesztus komoly arcvesztéssel járna a polgármester számára, valóságos politikai önhitelrombolás lenne, de úgy tűnik, hogy magyar politikus ellen megengedheti magának a sértegetést egy román politikus, mert biztosan sok tapsot kap az erre fogékony választópolgárok részéről.

De bármi is áll a polgármesteri hivatal manővere mögött, reménykedjünk abban, hogy többen vannak azok a váradi polgárok, akik nem fogékonyak az effajta politizálásra. És reménykedjünk abban is, hogy ez a malőr nem lesz rossz ómen, és sok nagyszerű élményben lesz része a váradi, bihari közösségnek az új sportlétesítményben.