Roald Dahl: 1984
Ez a történet most zajlik Angliában.
Roald Dahl a magyar olvasók előtt is ismert, közkedvelt angol író volt, 1990-ben halt meg. A kiadója újra megjelentette a gyerekkönyveit, arról viszont előzetesen nem tájékoztatott senkit, hogy a tizenhét könyv szövegeit több száz helyen megváltoztatta. Gyakorlatilag eltávolították a súlyra, a magasságra, a mentális egészségre, a bőrszínre és a nemi identitásra vonatkozó szavakat, és esetenként ezeket olyan szavakkal, kifejezésekkel helyettesítették, amelyeket nem Roald Dahl írt. Olyan szavakat cenzúráztak ki a szövegekből, mint „dagi”, „nőnemű”, „banya”, „törpe”„őrült” , stb. Mikor a sajtó észrevette, és felhívta a figyelmet erre az eljárásra, a felfedezés olyan felháborodást keltett Angliában, hogy még Rishi Sunak miniszterelnők, sőt, Camilla királyné is megszólalt az ügyben. A kiadó visszakozott, és megígérte, hogy ki fogja adni a tizenhét kötetes sorozatot az eredeti, meghamisítatlan formában is. Úgyhogy hamarosan kapható lesz nem csak a PC-Dahl, hanem a PC-mentes, hiteles Dahl is.
Ez a művészethamisítás jól mutatja a woke és a PC gondolkodás viszonyulását a valósághoz és a tényekhez. Nem elégszenek meg a múlt értelmezésével, vagy akár félreértelmezésével, hanem meg akarják másítani a múltban mindazt, ami nem tetszik nekik ma. Nekem azonnal Orwell regénye, az 1984 jutott eszembe, amelyben az Igazság-minisztérium az éppen aktuális politikai-ideológiai érdek alapján írja át a múlt történéseit.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem a woke-mozgalom használta először ezt a módszert. Volt ugyanis Angliában egy Thomas Bowdler nevű kiadó, aki 1818-ban megjelentette Shakespeare műveit úgy, hogy kihúzta belőle azokat a szavakat, amiket megítélése szerint nem lehet hangosan felolvasni a családi körben. Akkoriban a szexuális életre és a vallásra történő frivol utalások lettek cenzúrázva, most pedig a woke és a PC mánia söpör végig a nyugati világ szellemi életén. Szerencsére azért az élesebb elmék ellenállnak ennek az úthengernek, például Sir Salman Rushdie is abszurd cenzúrának nevezte azt, ami Roald Dahl írásaival műveltek annak ellenére, hogy a két író kifejezetten rossz viszonyban volt, amikor Dahl még élt. Az eset keltette botrány reményt keltő, hiszen a művészi szabadság, a gondolatszabadság és az önkifejezés szabadsága még ma is olyan (liberális) értékek, amiket, úgy látszik, nem enged teljesen elnyomni az angol társadalom.
Ne is engedje.