Amikor megláttam a parlamenti választások eredményeit, megkönnyebbülve állapítottam meg, hogy a legnagyobb veszély eltűnt, és a demokrácia győzött Romániában, igaz, meglehetősen meggyengült a parlamentbe gyakorlatilag beözönlő szélsőjobboldali erők miatt. Aztán ahogy a kezdeti megkönnyebbülés hangulatát ismét átvette a ráció, megkondult bennem a vészharang, hogy koránt sincs még vége a demokráciáért folytatott küzdelemnek, és a parlamenti választások eredményei egyáltalán nem vetítik előre azt a forgatókönyvet, hogy december 8-án biztosan a demokrácia nyer, és nem az orosz bölcsességként felmutatott keleti despotizmus fogja átvenni a hatalmat Romániában.

Nézzünk a számok mögé.

A választásokon több mint 18 százalékot ért el az AUR, ezzel a második lett alig pár százalékkal lemaradva a PSD mögött, amely 22,5 százaléknyi voksot szerzett. Bejutott a parlamentbe Sosoaca asszony SOS pártja, méghozzá figyelemre méltó, 7,6 százalékos eredménnyel, és ha mindez nem lenne elég, a törvényhozásban 6,3 százaléknyi helyet követelt magának az a POT rövidítésű formáció is, amelyről a két államfőválasztási forduló között derült ki, hogy a magát függetlennek hazudó Calin Georgescu pártja. Ezekben a pártokban az a közös, hogy mind „szuveranista” erőknek állítják be magukat, ami abból áll, hogy az orosz érdekeket képviselik az országban, a jól ismert bolsevik módszer szerint odaállnak az agresszor Oroszország mellé és „békepártinak” hívják magukat, azokat pedig, akik segítséget nyújtanak a megtámadott Ukrajnának a védekezésben, elnevezik „háborúpártinak”. Ezek a soviniszta, xenofób és EU-ellenes politikát folytató pártok összesen 32 százaléknyi szavazatot gyűjtöttek be, és a töredékszavazatok visszaosztásából is jut majd nekik mandátum, tehát még ennél is nagyobb súlyuk lesz a parlamentben. Amennyiben Elena Lasconi nyeri meg az államfőválasztást, akkor ezeket az erőket a következő parlamenti ciklusban sakkban lehet majd tartani, és az ország megtarthatja euroatlanti irányvonalát, de ha Calin Georgescu nyer, ez már elégséges erő lehet ahhoz, hogy felforgassák Romániát. A kormányfői megbizatást ugyanis az államfő adja, és az Alkotmány nem kötelezi őt arra, hogy a választásokon győztes párt jelöltjét bízza meg kormányalakítással. Ha két kormányalakítási kísérlet kudarcot vall, akkor hatvan nap elteltével az államfő feloszlathatja a parlamentet. Ne legyen kétségünk afelől, hogy egy Calin Georgescu meglép majd egy ilyen lépést.

Nem hatásvadász riogatás ez: a parlamenti választások eredményét szemlélgetve nem zárható ki annak lehetősége, hogy Calin Georgescu fogja nyerni az államfőválasztást. Azt axiómaként szögezhetjük le, hogy akik a parlamenti választásokon a „szuveranista” pártokra szavaztak, az államfő választás második fordulójában Calin Georgescura fognak szavazni. Az európai irányultságú pártok esetében azonban már vannak bizonyos kétségeim, hogy mindenki Elena Lasconira adja-e majd a voksát. Mondjuk a jelöltet támogató USR és a PNL szavazói mindeképpen rá szavaznak majd, de ez a mostani erőviszonyok között csak 26 százaléknyi szavazót jelent. A kétségeim az RMDSZ és a PSD szavazókra vonatkoznak. Meghökkentőnek tűnhet, hogy az RMDSZ kapcsán kétségeim vannak olyan körülmények között, hogy a romániai szélsőjobb a vasgárdista szimpátiákkal megspékelt Calin Georgescuval együtt szó szerint halálos fenyegetést jelent a romániai magyarságra nézve, csak sajnos nem biztos, hogy az RMDSZ tud-e még hatni a meglehetősen fanatizált és putyinizált erdélyi magyar szavazókra. Georgescu első fordulóbeli győzelme után nagyon sok Georgescu-párti megnyilvánulást láttam magyarok részéről a közösségi médiában, és mindezekben a megnyilvánulásokban markánsan felismerhető volt az EU-ellenes és oroszpárti álláspont.

És ez a vonulat csak erősödni fog az erdélyi magyarság körében, ha az RMDSZ nem áll ki határozottan Elena Lasconi mellett arra hivatkozva, hogy magyarellenes, aki meg akarja szüntetni a megyéket. Valóban, van egy ilyen elképzelése neki, meg az USR-nek, csakhogy ez a párt nem szerzett annyi szavazatot, hogy ezt az elképzelését át tudja passzírozni a parlamenten, ha a többi párt ezzel nem ér egyet. Amúgy meg Calin Georgescu a pártokat akarja megszüntetni, ami mégiscsak veszélyesebb elképzelés, annyi más agymenés mellett, amiket propagál, mint egy olyan párt terve, amelyiknek egész egyszerűen nincs akkora súlya a parlamentben, hogy radikális reformelképzelését végigvigye. Szóval aggódom az RMDSZ miatt, hogy kétkulacsos politikát folytat majd, és nem megy neki eléggé a „szuveranista” jelöltnek csak azért, hogy ne haragítsa magára saját szavazóinak egy jó részét. Ha azonban nem áll ki teljes mellszélességgel Lasconi mellett, hanem belebonyolódik egy zavaros hintapolitikába, amivel elbizonytalaníthatja saját szavazótáborát atekintetben, hogy kit kell támogatni a második fordulóban, ezzel gyakorlatilag elveszíti hitelét az európai irányvonalú pártok szemében, és búcsút mondhat annak a lehetőségnek, hogy Romániában még egyszer kormányra fog lépni, mert az európai gondolkodású pártok árulónak fogják tekinteni, a „szuverenisták” pedig nem kormányozni akarnak majd az RMDSZ-szel, hanem megszüntetni azt.

A romániai demokrácia megmentője a PSD lehet, pontosabban ennek a pártnak a szavazói lehetnek. Végül is minden egyszerű volna, ha azt gondolhatnánk, hogy az a több mint kétmillió szavazó, aki most vasárnap a PSD-re adta a voksát, a következő vasárnapon Lasconira fog szavazni. Csakhogy sokakkal együtt nekem is fenntartásaim vannak abban a vonatkozásban, hogy ez így meg is fog történni. A PSD ugyanis hivatalosan egy magát baloldaliként meghatározó párt, a gyakorlatban viszont sokkal konzervatívabb, mint az európai konzervatív pártok többsége. A PSD szavazóbázisa, de maguk a politikusok is a retrográdságig menően konzervatív ortodox egyház hívei, továbbá az európai szocialistáktól eltérően markáns, sajnos olykor sovinizmusba hajló nacionalizmus jellemzi őket, etekintetben mondjuk nagyon hasonlítanak a PNL-re. Egyszóval egy ilyen mentalitású szavazóbázis sokkal fogékonyabb lehet a Calin Georgescu -féle vallási nacionalista üzenethalmazra, mint az európai elköteleződést hirdető Lasconira, akiről azért mondjuk el azt, hogy saját pártjával konfliktusba került, amikor kijelentette, hogy ő a hagyományos család híve, miközben az USR ebben a tekintetben a progresszív európai vonal szószólója.

Visszatérve: ha a már említett kétmillió PSD szavazónak csak a fele átszavaz Georgescura most vasárnap, akkor annak beláthatóan aggasztó következményei lesznek. Most tehát nem az a fontos, hogy az európai elköteleződésű pártok meggyőzzék azokat, akik Romániát ki akarják zökkenteni az euroatlanti pályáról, hanem az, hogy saját szavazótáborukat bírják rá arra, hogy tegyenek még egy erőfeszítést, a következő vasárnapon is menjenek el szavazni, és voksoljanak az európai jelöltre.