Mint mondtam, a régi blogfelületem felmondta a szolgálatot, és így évek óta gyártott bejegyzéseim elvesztek. Pontosabban csak azok, amelyeket nem több nekifutásra, ezáltal piszkozatok gyártása nélkül írtam. Szerencsémre (és a ti szerencsétetlenségetekre) egy pár bejegyzésemet megtaláltam a saját gépemen. És ha már megtaláltam őket, akkor bemásolok ide egyet-kettőt.

Itt van például ez, amit nem sokkal a március 15-iki ünnepségek előtt írtam. Címe:

A miénk itt a terek
 

– Van hely?
– Nincs.
– Hát ott van hely?
– Nincs.
– De amott biztos van!
– Ott sincs.
– Na jó, akkor kérjük jövő évre a helyet.
– Maguknak jövőre sincs. Maguk nem az RMDSZ!

Kábé ez a beszélgetés hangozhatott el január 3-án, amikor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei és/vagy nagyváradi szervezete elment a nagyváradi polgármesteri hivatalhoz, hogy területfoglalási engedélyt kérjen március 15-re, ünnepi rendezvényeinek megtartásához. Az RMDSZ ugyanis eloőrelátóbb volt, és már tavaly októberben lekötötte március 15-re az összes olyan köztéri helyszínt Váradon, ahol az 1848-as magyar forradalmat és szabadságharcot ünnepelni lehet. A kiszorítósdi attól vált igazán azzá, hogy az összes helyszínt délután három órától este nyolc óráig foglalták le, hogy abban az időintervallumban ne ünnepelgessen senki magyar forradalmat meg szabadságharcot, aki nem RMDSZ vagy holdudvar. Így Tanácséknak marad a délelőtt és a koradélután, hogy a dolgozók és az iskolások akkor se ünnepelhessenek velük, ha éppen olyanjuk volna.

Ügyes húzás, az RMDSZ pragmatikus machinációinak egy újabb eleme. Mert azt azért ne gondolja senki, hogy az ünnepnapon este hét órakor az RMDSZ-ből valakik még Rulikowsky sírja előtt, vagy Balcescu szobránál fognak szobrozni, miközben a (hagyományos) fáklyás menet éppen a Szacsvay és a Petőfi szobor között menetel. Azért kellenek az RMDSZ-nek a terek, hogy a nem RMDSZ ebben az időintervallumban sehol ne tudjon kültérmozogni, hogy még véletlenül se szippantson el akár csak egy embert is az RMDSZ rendezvényeiről. És ez így erőfitogtatásnak sem rossz: jegyezze meg jól a nép, kié itt a terek.

Gátlástalansága mellett az RMDSZ néminemű félelmét mutatja az, hogy ilyen piti módon akadályozza a nem RMDSZ kezdeményezését. Azt meg lehet érteni, bár elfogadni nem feltétlenül, hogy a Bihar megyei RMDSZ tűzzel-vassal küzd a Demokrácia Központok ellen, mert saját pozícióinak fenyegetőjét, szavazótábora elhidegítőjét látja bennük, és ebből kifolyólag – mint ahogy más politkai, gazdasági kérdésekben is – gátlástalankodik. De hogy a szimbolikus politizálásban is ennyire arcba mászó legyen, az már inkább illik egy balkáni érdekképviselethez, mint a magát európainak gondoló, az egész erdélyi magyarságot képviselni kívánó RMDSZ-hez. Az baj, ha az RMDSZ enyire beleidomítja magát a romániai politikai tájba.

Noha sok jót nem gondolok mindenféle rendű és rangú érdekképviseleteinkről, de azért még mindig van egy naív gondolatom, vagy ha úgy tetszik, elvárásom: érdekképviselőknek meg kellene találni azt a határvonalat, amelyet akaratlanul se akarjanak áthágni, egyszerűen abból a megfontolásból, hogy az érdekképviseltek lelki békéje a lehető legkisebb mértékben sérüljön. Ezt a határvonalat a kulturális és szimbolikus akciótér képezheté, mert ezt olyan közös nevezővé lehetne átlényegíteni, amelyen tabuként törnének meg az ellentétek.

Én mondtam, hogy ez egy naív gondolat.