Az EMNP-t hivatalosan bejegyezték. Új korszak kezdődött el a romániai magyar politikai életben, mondják sokan. Nekem vannak fenntartásaim ezzel az egész üggyel kapcsolatban. Ezekről adnék számot nem túl röviden.

Az EMNP mögött óriási felhajtó erőként ott van most a Fidesz, mely minden elképzelhető támogatást meg fog adni az új pártnak ahhoz, hogy megnyerje a romániai magyar választásokat. Csakhogy hatalmas a kockázat, annak kockázata, hogy az RMDSZ-szel való versengés miatt a parlamentbe egyik párt sem jut majd be, ezért lett volna jó az EMNP-nek, ha először az önkormányzati választások zajlanak le, hogy akármennyi szavazatot is kap, azzal úgymond hivatalosan is legitimálja magát, és ami tárgyalási alap is lenne az RMDSZ-szel szemben, továbbá azért, hogy felmérjék, valóban képes az EMNP mozgósítani azokat a magyarokat, akik az RMDSZ-re már nem szavaznak. Mert ha egyszerre lesznek az önkormányzati és a parlamenti választások, akkor az EMNP-nek a semmiből kell betörnie majd a köztudatba, míg az RMDSZ-nek ott lez a húsz év alatt kiépített mentalitás- és intézményhálója, ráadásul az RMDSZ-es polgármesterek képesek lesznek kompenzálni a Fidesz által az EMNP-nek nyújtott támogatást.

Az RMDSZ-nek érdeke most az, hogy egyszerre rendezzék meg az önkormányzati és parlamenti választásokat, mert ezzel a választásokon indítandó jelöltek száma megtöbbszöröződik, márpedig egy tegnap alapított párt számára, mint amilyen az EMNP, rettenetesen nehéz annyi jelöltet állítani, hogy a ‘magyar’ megyékben felvegye a versenyt az RMDSZ-szel. Úgyhogy ha valóban egyszerre lesznek a választások, akkor az RMDSZ-től és az MPP-től elhappolt káderek jelenthetik az egyetlen megoldást az EMNP számára.

Az EMNP nem csinál titkot abból, hogy azokra a magyarokra számít, akik az elmúlt időszakban nem mentek el szavazni, és akik bizony nem kevesen vannak. Ezért is érdeke az RMDSZ-nek a két választás összevonása, mert így legalább egyenlő mértékben kell majd minden településen helyi ügyekről is beszélni, kampányolni, ami tompítani fogja a nagypolitikai üzenetek élét, mely utóbbi területen az EMNP keményen megfoghatja a szövetséget.

A Fidesz megpróbálkozhat valamivel, ami sikerrel kecsegtethet, ha minél több RMDSZ-es polgármestert, önkormányzati képviselőt megvásárol, olyan embereket, akik helyi szinten ismertek, és nem reménytelenül kompromittáltak, mert ez nagyon gyengítené az RMDSZ imázsát, másrészt pedig orvosolhatja az EMNP krónikus káderhányát, különösen abban az esetben, ha a két választást valóban egyszerre tartják meg.  Egyébként azért mondom, hogy a Fidesz kell ezzel próbálkozzon, mert ehhez olyan sok pénz kell, amennyi az EMNP-nek nincs.

Mert az – a Partiumban legalábbis – erősen látszik, hogy az EMNP-nek nincs, vagy alig van szakképzett politikacsinálója, önkormányzathoz értő embere. És ennek a hiánynak egyik legfőbb oka maga Tőkés László, aki az elmúlt húsz évben folyamatosan hadakozott, mondhatni lételeme volt a konfliktus, állandóan a viszályt kereste, és ha nem talált, ő maga gerjesztett sokszor banális, nevetséges vitákat, hogy aztán minél hangosabban hallathassa a hangját, tiltakozhasson, kikérje magának.

Pedig micsoda erőt jelenthetne például a királyhágómelléki református egyház támogatása, még ha csak az erkölcsi is, ha nem rettegnének Tőkéstől, ha sokan közülük nem gyűlölnék megveszekedetten őt, és ha Tőkés az elmúlt húsz évben nem uszított volna maga ellen olyan magyarokat, akik annak idején hittel, becsülettel kezdtek el vele, mellette dolgozni. Ezek az emberek felszívódtak, átmentek a másik oldalra, vagy egyszerűen megcsömörlöttek a politikától. Pedig olyan magyarokból ma is sok, sőt egyre több van, akik hosszú ideje érzik már azt, hogy ebből az autonómiamentes, és a román politikai elitnek folyamatosan kifekvő magyar politizálásból elég volt.

Az RMDSZ ugyanis felbecsülhetetlen szolgálatot tett és tesz a román államnak látszatautonómia–taktikájával, illetve azzal, hogy folyamatos kormányzati jelenlétével legitimálja Románia kisebbségpolitikáját. A magyaroknak pedig már elegük van – hiszem én – annál a balkáninál is förtelmesebb politikából, mely mára csupán a féktelen harácsolásról és a korrupcióról szól, és ami annyira elkoptatta a társadalmat, hogy azt már csak a vezető elit koherens romlottsága tartja össze.

Az RMDSZ az elmúlt húsz évben olyan intézményrendszert épített ki, mely behálózza gyakorlatilag a teljes romániai magyarságot, és ha valaki megpróbálja felbontani maga körül ezt a hálót, egzisztenciális kockázatot vállal magára. A romániai magyar politikai vezetők sem eszmehősök immár, hanem kenyéradó gazdák, és minden politikai formáció csak olyan mértékben tud politikai támogatást szerezni magának, amilyen mértékben biztosítani tudja számukra megélhetésük feltételeit.

Továbbá Romániában a független magyar ember számára fogyik a tér, ahogy egyre kevesebben leszünk, úgy csökken számunkra annak lehetősége, hogy magyar identitású, de politikailag független emberként éljük itt az életünket, mert mint láttuk, az RMDSZ leuralta a magyar szervezeteket, intézményeket, és az EMNP-nek is csak ez lehet a célja, ha sikeres akar lenni a politikában. És erre kényszeríti a pártot az is, hogy a rendszerváltás generációjával ellentétben, mely számára a politika a közösséget szolgáló hivatás volt, addig a mai fiatalok a politikát a munkaerőpiac egy részének tekintik, és mint ilyen szolgálataikat annak a formációnak ajánlják fel, amelyik jobban megfizeti őket, vagy legalábbis jobb anyagi lehetőségeket teremt számukra. Az RMDSZ és az EMNP közötti harcot hosszú távon nem az dönti majd el, hogy melyik oldal tud jobb, átgondoltabb ideológiai konstrukciót felépíteni, hanem az, hogy mely szervezet lesz képes jobban, hatékonyabban biztosítani a megélhetésüket, és a fiatalok poltikai opciója a pártoknak ezen a képességén múlik majd. Ráadásul elkezdődött a versenyfutás az idővel, hiszen egyre több romániai magyar fiatal ismeri fel azt, hogy a román pártok által kínált munka se rosszabb, mint a magyaroké, és máris vannak példák szép számmal arra, hogy magyar fiatalok elszegődnek román pártokhoz.

És akkor most kellene felvázolni a román pártokhoz való viszonyulás ügyét. A Tőkés nevével fémjelzett vonulat ebben az értelemben alig értékelhető, hiszen a románok számára nem tudta vonzóvá tenni az általa elképzelt politikamodellt. Sőt, a románok túlnyomó többsége olyan intenzitással gyűlöli Tőkést, hogy még az autonómiába is hajlandóak lennének belemenni, ha Tőkés kijelentené, hogy elveti azt. De ebben a kérdésben megmutatkozik az RMDSZ hosszútávon kártékony politikája is. Ennek az ún. kiegyensúlyozott erőnek az elmúlt húsz év alatt meg kellett volna találnia, vagy meg kellett volna győznie a román politika vagy társadalom egy részét arról, hogy az autonómia élhető modell mindenki számára, és következetesen kellett volna képviselje az autonómia ügyét, továbbá következetesen ki kellett volna tartania azok mellett a román formációk mellett, amelyek nem zárkóznak el az autonómia megvalósítása elől. Erre 1996-ban talán lett volna lehetőség, de ez az esély hamar elszállt, feltehetőleg azért, mert az RMDSZ megérezte a hatalom ízét, és rádöbbent, hogy számára kontraproduktív elvszerűen politizálni, mikor a pénzosztás sokkal kellemesebb elfoglaltság, amihez ráadásul nem kell semmilyen különösebb adottság, pusztán annyak készsége, hogy mindegyik éppen győztes román pártot kiszolgálja. Amíg az RMDSZ-re és a magyar közösségre a 90-es évek elején félelemmel kevert tisztelettel tekintettek a románok, addig ma a románok egy legyintéssel intézik el a politikai prostitúciónak ezt a képződményét.

Megvetés vagy gyűlölet: körülbelül ezt kapják a mi magyar poltikusaink a románoktól.Húsz évnyi politizálás után ez nem valami nagy eredmény, igaz ehhez kellett a román politikai elit rendkívül mélyre süllyedése is. És minél mélyebbre süllyednek ők, annál nagyobb szüksége lenne minél több magyarnak az autonómiára. Megmaradásunknak mára már tényleg ez az egyetlen záloga. A romániai magyar-magyar sárdobálás az EMNP-vel elkzedődik, hiszen az eddig is bebizonyosodott, hogy az RMDSZ kemény és gátlástalan ellenfél, ezért az EMNP-nek is azzá kell válnia, ha sikert akar elérni. És az EMNP akar. A demokratikus politikai csatározás törvénye ez.