Vasárnap este óta a román politikával foglalkozó elemzők, de még a román nép egyszerű fiai és leányai is azon sápítoznak, hogyan lehet az, hogy az RMDSZ ismét kormányra kerülhet. Folyamatosan az RMDSZ elvtelenségéról, cinikus hataloméhségéről esik szó. Ahogy azt egy Bihar megyéből a parlamentbe jutott USL-politikus frappánsan megjegyezte: „Négyévente azért rendeznek országgyűlési választásokat Romániában, hogy megtudjuk, ki fog együtt kormányozni az RMDSZ-szel.”

Ez a megállapítás természetesen meg is állná a helyét, ha a rendszerváltás utáni Romániában körvonalazódott volna akár egyetlen, gyakorlatban alkalmazott politikai elv, vagy érvényesülne egyfajta ideológiai következetesség. Az tény, hogy az RMDSZ 1996 óta minden olyan politikai erővel szövetkezett, amelyik hatalomra jutott, de van-e román párt, amelyikről ugyanez nem mondható el? A liberálisok (PNL), az Iliescu -féle posztkommunista párt ősellenségei jelenleg USL néven pártszövetséget alkotnak a PSD-vel. Az egykori Nemzeti Megmentési Frontból kiszakadt PD szövetséget kötött a liberálisokkal, amikor is a PD rájött arra, hogy ők is liberálisok, így lett belőlük PD-L. Aztán meg a liberálissá átvedlett PD-L kormányra lépett a szociáldemokrata PSD-vel. Az olyan kis apróságokról se feledkezzünk meg, mint a PC, amelyik 2004-ben elárulta választási szövetségesét, a PSD-t és kormányra lépett a PNL-PD-L szövetséggel, hogy most ugyanaz a PC az USL tagjaként tündököljön. Aztán itt van a Traian Basescu elnök által kitalált UNPR nevű, a parlamentben más pártokból kivásárolt politikusokból álló formáció, amelyik az RMDSZ mellett életben tartotta a PD-L kormányt, most meg a PSD nyeli magába.

Egy ilyen katyvaszban ki dönti el azt, hogy melyik párttal elvszerű, és melyik formációval elvtelen kormányt alakítani? Lehetne mondani azt, hogy ha a pártok ehhez nem nyújtanak kellő támpontot, akkor elveket képviselő személyiségek után kell igazodni, és az emberekkel való együttműködés legyen az elvszerű politizálás alapja. Csakhogy a román politikusok mindenféle ideológiai meghatározottságot figyelmen kívül hagyva, aktuális egyéni érdekeiknek megfelelően sétálgatnak át egyik pártból a másikba, a pártok meg be is fogadják őket. Adrian Severin, Teodor Melescanu, Valeriu Stoica, Gigi Becali, Petru Filip, csak néhány név abból a több százból, ha nem több ezerből, akiknek politikai karrierjénél csak vagyongyarapodásuk módja követhetetlenebb.

A romániai gyakorlatban az elvszerű politizálás ismeretlen fogalom, annak ellenére, hogy annyit beszélnek róla, és olyan vehemensen kérik azt számon azt az RMDSZ-en. Márpedig ha sem a román pártok, sem a román politikusok nem nyújtanak egy olyan támpontot, amelyre egy elvszerű politizálás felfűzhető, akkor, bár némileg megtisztelő, de sajnos mindenfajta realitásérzéket nélkülöz az az elvárás, hogy az RMDSZ elvszerűen politizáljon. Mert abszurd egy olyan játék szabályai szerint játszani, amelyik játékot egyik másik résztvevő sem játssza.

A fenti sorokkal egyáltalán nem szándékom felmenteni a szövetséget, mert a magyar ember csalódottan kérheti számon az RMDSZ-nek ezt a folyamatos hatalomkiszolgáló politikáját, amely ráadásul komoly, áttörő eredményekkel mindeddig nem szolgált az erdélyi magyarság számára. A román politikum és közélet részéről azonban szemforgatásnak hat az elvszerűség számonkérése az RMDSZ-en. Már csak azért is, mert egyetlen román erő SOHA nem az RMDSZ és az erdélyi magyarok,  (talán az 1996-os kormányalakítást leszámítva. Talán.), hanem MINDIG az éppen aktuális román hatalom érdekében kérte fel kormányzásra a magyar képviseletet. Egyszóval ha az új román kormány, mely megszerezte a kétharmados többséget, mégis kormányra hívja az RMDSZ-t, az annak a biztos jele, hogy az RMDSZ valami nagyon fontosat tud kínálni Pontaéknak. Többek között például azt, hogy a külföld előtt hitelesíti az USL-kormányt, és nem fog olyan kellemetlen koncepciókkal akadékoskodni, mint autonómia, meg föderalizáció. Ebben a vonatkozásban pedig már egyenesen visszásan hat az, hogy az a román közvélemény és politikum vár elvszerűséget az RMDSZ-től, amelyik a végletekig kiaknázza a magyar képviseletnek az elvszerűtlenségét. Mi, romániai magyarok sokkal inkább jogosultak lennénk erre a számonkérésre. De a román hatalommal és az RMDSZ-szel ellentétben mi gyengék vagyunk. Még.