Örüljünk annak, hogy sikerült a Székelyek menetét úgy megszervezni, hogy azon részt vett az összes romániai magyar politikai érdekképviselet, és a magyarországi pártok túlnyomó többsége is támogatásáról biztosította az erdélyi magyarokat az autonómia kérdésében. Ez az esemény, bár nem valószínű, hogy lesz bármiféle gyakorlati hozadéka, arra mindenképpen jó volt, hogy megmutatta: létezik legalább egy olyan közösségi igény, amelyet nyíltan és egyként tud támogatni minden jelentős romániai magyar és anyaországi politikai tényező.

Tehát ami az autonómiatörekvés szimbolikus megnyilvánulásait illeti, abban jól állunk, de a gyakorlati megvalósítás tekintetében már sajnos meglehetősen siralmas a helyzet. Hiszen tekintsünk csak végig azokon a szervezeteken, amelyek arra lennének hivatottak, hogy az autonómia ügyét a gyakorlatban is előmozdítsák. Itt van mindjárt az ellenzékben hangos autonómiakövetelő, kormányon pedig tájba simuló, olajozott szavazógépezetként működő RMDSZ, vagy az olyan zsebszervezetek, mint a Székely Nemzeti Tanács, meg a Magyar Polgári Párt, amelyeknek a kapacitása kimerül néhány kisebb-nagyobb tiltakozó akció megszervezésében. És végül itt van az Erdélyi Magyar Néppárt, amelyik azt képzeli magáról, hogy pusztán azért mert Orbán Viktor szívének a csücske, és mert Tőkés Lászlót a pajzsára emeli, ezzel már tett is valamit az erdélyi autonómiáért. Pedig az EMNP ebben az ügyében nem sok mindent tud felmutatni, amit meg felmutat, azt is rosszul. Hogy csak a legutóbbi példát citáljam ide, a párt fővédnöke védhatalmi státust emlegető kijelentésével gigantikus botrányt tudott kavarni, de legalább elérte azt is, hogy semmivel sem segítette elő az erdélyi magyarság autonómiaigényét. Sőt…

De hogy az EMNP-ben nem csak a legfelső szinten, hanem már a bázisánál is bajok vannak, arra tökéletesen rávilágít az, ami hétfőn (október 28.) történt Nagyváradon. A párt utcai aláírásgyűjtésbe kezdett Partium kétnyelvű közigazgatási régióvá való átalakításáról. A szervezők úgy gondolták, hogy akkor teszik érthetőbbé szándékukat a váradi polgárok számára, ha a Fő utcán felállított sátrukra román és magyar nyelvű infógrafikonokat helyeznek ki, amik még véletlenül sem a Partium közigazgatási régióvá való átalakításáról szólnak, hanem arról, hogy mi indokolná azt, hogy Erdély autonóm tartomány legyen. És hogy a zűrzavar még nagyobb legyen, az EMNP-sek odacsődítették a helyi sajtót is, akiknek a közigazgatási régió helyett Erdély autonómiájáról beszéltek.

Aztán délután Kirstófi Kristóf, váradi EMNP-vezér hívogatta telefonon a magyar újságírókat, hogy elmagyarázza nekik, hogy az aláírásgyűjtésnek tulajdonképpen nincs köze Erdély autonómiájához, és a már megírt cikkekben pontosítsuk az információkat, mert a kolléga, Moldován Lajos nem arról beszélt, amiről kellett volna. Azért tudom, hogy csak a magyar újságírókat hívták fel, mert megkérdeztem az engem hívó Kristófitól, hogy a román sajtót is körbetelefonálják-e a pontosítások végett. Nem, őket, nem hívjuk fel. Fő, hogy a magyar sajtóban megtörténik a kiigazítás – jött a válasz Kristófitól.

És hogy az EMNP-t ne csak amatörizmussal, de cinizmussal is meg lehessen vádolni, a párt partiumi sajtószolgálata még a sajtótájékoztató napján kiadott egy közleményt is, amelyben feketén-fehéren ez áll: „A sajtósok kérdéseiből is látszott: idegenkedés, értetlenkedés, fogalomzavar uralkodik a román közvélemény-formálókban, amikor az autonómia különböző formáiról van szó.” A román sajtóról nekem is megvan a magam cseppet sem pozitív véleménye, de hogy éppen azok mutogassanak ujjal a román sajtóra, akik összemossák a közigazgatási régiót az autonómiával, majd pedig nem igyekeznek jóvátenni baklövésüket, hát ez már kínos, és még a román sajtóval szemben is méltatlan eljárás.

Az EMNP-nek ez a bohózatba illő kommunikációja sajnos rendkívül ártalmas is, hiszen ha félretájékoztatják az autonómia iránt amúgy sem túlságosan nyitott román sajtót, akkor mérget vehetünk arra, hogy a román közvélemény semmit sem fog érteni abból, hogy mit is akar valójában a romániai magyar közösség. Jó lenne, ha az EMNP végre megértené, hogy az autonómia ügyének előmozdítását vérprofikra, nem pedig önjelölt hobbipolitikusokra kell bízni. Ha pedig nincsenek megfelelő káderei ennek a feladatnak az ellátására, akkor ne akarjon mindenáron autonómiát csinálni, mert az olyan is lenne, amilyen maga a párt: paródia.

Ui. Azt a kérdést sem ártana tisztázni, hogy érvényesnek tekinthető-e egy olyan aláírásgyűjtési akció, amelyen Partium közigazgatási régióvá való átalakítására kérik az emberek támogatását, miközben Erdély autonómiájára vonatkozó szórólapokkal meg infógrafikonokkal vezetik félre őket.