Magyarország Fideszország

Harmadik választását nyerte meg az idén a Fidesz, és fő szövetségese, a KDNP, ráadásul a vasárnap lezajlott magyarországi önkormányzati választáson aratott győzelem olyan nagy arányú volt, ami bizonyítja azt, amit már korábban nagyjából tudni lehetett: azt hogy a kormánypártoknak nincs komoly kihívójuk. Márpedig ha a kormányoldalnak négy évnyi uralom után sem erodálódott a támogatottsága, ahogy az általában lenni szokott a politikában, és újra ilyen fölényes győzelmet tudott aratni, az nem sok jót ígér a jövőre nézve az ellenfeleknek: sem a baloldalnak, sem a radikális jobboldalnak.

Magyarország önkormányzati vot 2014 megyei közgyűlések.jpg

A Fidesz-KDNP győzelme egyrészt nyilvánvalóan a lakosság támogatásának köszönhető, másrészt viszont közrejátszott ebben az is, hogy a baloldal képtelen volt összefogni, így gyakorlatilag tálcán kínálta fel a Fidesznek a győzelmet. Ez főként Budapestre igaz, ahol a baloldal főpolgármester-jelöltje Falus Ferenc bohózatba illő módon leszerepelt, olyannyira amatőr volt, hogy jobbnak is látta, látták, ha visszalép, így a baloldal jobb híján kénytelen volt Bokros Lajost támogatni a főpolgármester-választáson. Emellett a huszonhárom megyei jogú város közül csak Szegedet és Salgótarjánt vezeti baloldali politikus (bár utóbbiban olyan kicsi a különbség az első két helyezett között, hogy minden bizonnyal szavazat-újraszámolást rendelnek el), a többi megyei jogú város egy kivételével a Fidesz kezébe került, vagy maradt.

Az ország lakosságának jobboldali elkötelezettségét mutatja az is, hogy Csongrádot leszámítva minden megyei közgyűlésben a Fidesz mögött a Jobbik végzett a második helyen. Ezek a második helyezések ugyan reális hatalommal nem járnak, viszont jelzik az emberek politikai irányultságát. A megyei közgyűlések összesített mandátumeloszlása szintén óriási Fidesz-KDNP fölényt jelez: a nem hivatalos végeredmény alapján az összes mandátum közül 225 illeti őket, míg a második helyezett Jobbik összesen 81 mandátumot szerzett, az MSZP ötven, a DK tizenkilenc, az LMP öt mandátumhoz jutott. Meglepőnek tűnhet, hogy a Bajnai Gordon által életre hívott Együtt-PM egyetlen megyei közgyűlési mandátumot sem szerzett, ez pedig azt jelentheti, hogy a baloldalon az Együtt-PM a leggyengébb erő, és a további baloldali egyezkedésen nagy igényekkel nem állhat elő. (Ami persze nem azt jelenti, hogy nem is fog előállni nagy igényekkel.)

Annál nagyobb a mellénye a Fidesz jobb oldali ellenzékének, a Jobbiknak. Vona Gábor pártelnök a választás napján nem kevesebbet állított, mint azt, hogy ez a választás megmutatta: a Fidesz kihívója a 2018-as országgyűlési választásokon a Jobbik lesz, és le is fogják váltani a Fidesz-kormányt. A mostani önkormányzati választások ezt a forgatókönyvet nem valószínűsítik, mert bár igaz, hogy a Jobbik most jobban szerepelt, mint négy éve, viszont így is mindössze tizenhárom polgármesteri széket tudott megszerezni, miközben a Fidesz és a KDNP együtt és különböző szövetségekben több mint hatszáz (!!) polgármesteri tisztséget gyűjtött be. Ez olyan óriási különbség, ami alapján könnyen megállapítható, hogy a Jobbik elnökének a kijelentése a kihívásról és kormányváltásról pusztán háryjánoskodások.

Marad viszont a kérdés, hogy mi történik akkor, ha a kormányzó hatalomnak hosszútávon nem lesz komoly kihívója. Azt objektív elemző nem vitathatja el, hogy a Fidesz-KDNP élvezi a lakosság támogatását, vagyis a választópolgárok többsége egyetért a jelenlegi irányvonallal, viszont ha ez a jövőben változni fog – márpedig változni fog, ez a politikai élet természetes sajátossága – és nem lesz politikai erő, amely összegyűjtse, és politikai erővé alakítsa a társadalom irányváltását, az komoly veszélyeket rejt magában, mert egy demokratikus államban erős ellenzék nélkül elvész a kontroll a mindenkori kormány fölül. Ez pedig nem érdeke sem az ellenzéknek, de még a kormánynak sem, ha valóban az ország és nem a saját pártérdekeket tartja szem előtt. Természetesen a jobboldali kormány ellenzékét nem a radikális jobboldalon, hanem a baloldalon kell várni, viszont elnézve a mai magyarországi baloldali politikai vezetőket egyvalami nagyon valószínűnek tűnik: Magyarország hosszú ideig Fideszország lesz még.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Releated

A demokrácia december 8-án nyerhet Romániában

Amikor megláttam a parlamenti választások eredményeit, megkönnyebbülve állapítottam meg, hogy a legnagyobb veszély eltűnt, és a demokrácia győzött Romániában, igaz, meglehetősen meggyengült a parlamentbe gyakorlatilag beözönlő szélsőjobboldali erők miatt. Aztán ahogy a kezdeti megkönnyebbülés hangulatát ismét átvette a ráció, megkondult bennem a vészharang, hogy koránt sincs még vége a demokráciáért folytatott küzdelemnek, és a parlamenti […]

Létkérdéssé vált a romániai elnökválasztás

Ami a demokrácia ünnepe kellett volna legyen, az egy ország és a demokrácia rémálma lett: egy kvázi ismeretlen, szélsőséges függeten jelölt megnyerte Romániában az elnökválasztás első fordulóját. Calin Georgescu több mint 2 millió szavazatot szerzett úgy, hogy a társadalom zöme még a nevét sem ismeri, nemhogy a programját. Nem látták őt a pártok, nem látta […]