Lehet-e államfő egy volt titkos ügynök? Kevésbé fejlett, vagy, hogy divatos kifejezéssel éljek, illiberális demokráciákban ennek semmi akadálya, hiszen Vlagyimir Putyin is KGB-ügynök volt, mielőtt orosz cár, akarom mondani elnök lett volna. Ismerve továbbá a romániai demokrácia minőségét, vagyis meglehetősen illiberális voltát (hangsúlyozom századjára: nem ideológiai, hanem államberendezkedési szempontból), még csak a vállunkat sem lenne érdemes megrándítanunk arra az eshetőségre, hogy Victor Ponta, Románia miniszterelnöke, és a novemberi elnökválasztás legnagyobb esélyese netán tényleg titkosügynök volt 1997 és 2001 között, ahogy azt a jelenlegi, és nem kevésbé selyma államelnök, Traian Băsescu világgá kürtölte. Nem mellékes körülmény azonban, hogy Ponta hivatalosan ügyészként dolgozott abban az időszakban, amikor titkos ügynök volt, ami azt jelenti, hogy az igaszagügyi rendszerben betöltött munkaköre csak fedőfoglalkozásként szolgált neki arra, hogy tényleges feladatát, a spionkodást ellássa. Ez pedig rendkívül aggályos.

Mert az igazságszolgáltatás egy liberális demokráciában teljesen el van választva a többi hatalmi ágtól (a végrehajtóitól és a törvényhozóitól), miközben a titkosszolgálatok a végrehajtói hatalmi ágnak talán legjelentősebb pillér-intézményei. Ezzel szemben Ponta esete azt bizonyíthatja, hogy Romániában nem a jog uralma tartja féken a politikai és törvényhozó hatalmat, meg úgy általában az egész társadalmat a független, és – ahogy mondani szokták – vak igazságszolgáltatás révén, hanem az uralkodó hatalmi elit szivárog be az erőszakszervezetek segítségével az igazságügybe. Mindezt figyelembe véve könnyen feltételezhető az, hogy az ügyész-titkosügynök Ponta a politikai és titkosszolgálati utasításokat, érdekeket szem előtt tartva vádolt be, vagy felejtett el bevádolni embereket ügyészi ügyködése során. Ráadásul mivel titkosügynökként a legmagasabb állami védelem alatt áll, ezért gyakorlatilag nem vonják felelősségre, bármilyen hajmeresztő ostobaságot vagy törvénytelenséget követ el fedőszakmájában, azaz ügyészként. A Ponta-ügy visszaidézi a kommunista rendszert is, amikor az igazságszolgáltatás teljesen alá volt rendelve a politikának; a mostani miniszterelnök, meg a háta mögött állók nem tesznek mást, mint folytatják ezt a nemesnek egyáltalán nem mondható, de Romániában legalább komoly múltra visszatekintő hagyományt.

 Hogy a titkosszolgálatok számára semmi se szent, és oda szivárognak be, ahova csak tudnak, ez önmagában véve nem meglepő, Romániában meg pláne nem, úgyhogy egy kis cinizmussal akár el is lehet fogadni ezt a tényállást, az igaszagügyi rendszer felől nézve viszont már korántsem lehet ilyen könnyen napirendre térni efölött, elvégre ha minden kétséget kizáróan bebizonyosodik az, hogy Ponta egyszerre volt ügyész és titkos ügynök, ezzel súlyosan kompromittálja a romániai igazságszolgáltatást is, mert azt követően gyakorlatilag minden ügyész kapcsán felmerülhet a gyanú, hogy vajon igazi ügyész, nem pedig holmi dambovitai James Bond-e. Egyébként nem az igazságügyi rendszer nevetségessé tétele lenne a miniszterelnök első ilyen fegyverténye, emlékezzünk csak a plagizált doktorijára, pontosabban arra, hogy Romániában nem lehetett tőle visszavonni a lopott doktori címet, amivel a romániai felsőoktatási rendszer kapott hatalmas pofont, merthogy ezután gyakorlatilag egyetlen itthon szerzett doktori cím autentikusságában sem lehetünk biztosak.

 Ha az elmúlt huszonöt év nem volt elegendő arra, hogy rájöjjünk, akkor ez a két Ponta-sztori mindenki számára világossá teszi azt, hogy a hatalom megszerzése és megtartása érdekében a pártok nem válogatnak az eszközökben, illetve azt, hogy Romániában minden Európából importált intézmény csak máz, porhintés az ország lakosságának és Európa közvéleményének a szemébe, amivel annak látszatát akarják kelteni, hogy Románia egy igazi demokratikus állam, miközben az ország demokratikusságát biztosító intézményeket azok gyalázzák meg a legdurvábban, akiknek elméletileg legfőbb feladatuk lenne ezeknek az intézményeknek a lehető legjobb működését szavatolni. Így jutunk vissza az írást indító kérdéshez, amire immár könnyű választ adni: Romániában, ahol nem a polgárok közössége, hanem a hatalmat kisajátító és azt a polgárok érdekei ellen fordító banda uralkodik, valójában nem is az a kérdés, hogy lehet-e volt titkos ügynök az állam elnöke, hanem az, hogy mi más is lehetne, mint volt, vagy jelenlegi állambiztonsági ügynök vagy vezető. Netán tábornok. Vagy kapitány.