Az RMDSZ a nagy túlélő. A PSD csápjaiban vergődő szövetség számára ugyanis – nem túlzok – létkérdés volt az, hogy ne támogassa nyíltan Pontát.  Van ugye három lehetőség az RMDSZ előtt a választás két fordulója között: Pontat támogatja, Iohannist támogatja, illetve nem támogat senkit, és a magyarok belátására bízza, kire szavaznak. És van két eshetőség, ami szintén meghatározhatja bármely párt, így az RMDSZ sorsát is: vagy Ponta nyer, vagy Iohannis nyer. Az RMDSZ pragmatikus párt lévén nyilván arra a jelöltre szeretett volna fogadni, amelyik megnyeri a választásokat, ehelyett mégsem fogadott senkire. Ezt nem gyávaságból tette, vagy mert nem mert jóslatokba bocsátkozni, hanem mert jól kikalkulált érdeke ezt kívánta. Vegyük sorra a kalkulusokat.

Az első opció adná magát: az RMDSZ együtt kormányoz a PSD-vel, ráadásul Pontának igen komoly esélye van nyerni, és szinte mindenki mérget vett arra, hogy az RMDSZ is őt fogja támogatni. Az RMDSZ és a saját szavazópolgárainak a viszonyát tekintve azonban ez az opció volt a legproblémásabb, hiszen romániai magyar ember ösztönösen nem akar a posztkommunista, bányászhadjáratokat, fekete márciust levezénylő pártra és annak jelöltjére szavazni. A PSD nevezetű, pártnak álcázott országot felzabáló korrupt sakálhadnak nem sok jót köszönhet a romániai magyarság, és ez aligha fog változni a jövőben. Ott van aztán az első forduló eredménye, ami földrajzi szempontból nagyon feltűnő eredményt hozott:  Erdélyben az egyetlen Hunyad megyét leszámítva Iohannis és Kelemen Hunor nyert. Ebből egyértelműen kitűnik, hogy Erdély Iohannis párti, és ha ilyen helyzetben az RMDSZ Pontát támogatja, magukat az Erdélyben élő magyarokat sodorta volna kellemetlen, sőt, konfliktusos helyzetbe a velük együtt élő románokkal. De beszéljünk magáról a PSD-jelöltről is, aki politikusi ügyködése nyomán egy cseppet sem zárta be magát a magyar emberek szívébe. Eleve egy magyarellenes bizalmatlansági indítvány után került hatalomra 2012-ben, szerinte a Székelyföld nem létezik, és még annyi magyarellenes gesztust tudunk felróni neki. Mindezek után a két választási forduló között még azt a szemtelenséget is megengedte magának a magyarokkal szemben, hogy kijelentette: ő minden az első fordulóban vesztes jelölt szavazóinak támogatását szívesen fogadja, kivéve a Szilágyi Zsoltéit, akik szerinte szélsőséges országszéttépő Erdélyrablók. Nos, ha Victor Ponta szívesen fogadja a soviniszta Vadim Tudornak és az ő szimpatizánsainak a voksait, míg az autonómiát és a föderalizmust propagáló magyar jelölt szavazóit lesajnálja, ezzel minden erdélyi magyar embert irritált, akik számára a nemzeti szolidaritás fontosabb érték a párthovatartozásnál. És minderre rárakódott az adu ász: Corneliu Vadim Tudor már az első forduló másnapján kijelentette, hogy Victor Pontát támogatja. Románia leghírhedtebb soviniszta őrültje (Funar mellett) meg is indokolta, miért támogatja Pontat: mert abban reménykedik, hogy ha államfővé választják, akkor kiengedik a börtönből Adrian Nastaset és Viorel Hrebenciucot, meg a többit, és mert Iohannis odaígérte Erdélyt Tőkésnek. Ezzel végleg bezárult a kör: az erdélyi magyarság nem kerülhet érdekközösségbe a román sovinizmussal (meg a korrupt politikusok védelmezőivel), így a magát a magyar érdekek képviselőjének tekintő RMDSZ nem lehet ugyanazon az oldalon, mint a Nagy Románia Párt. Nincs az a kommunikációs zseni a világon, aki ezt a csomagot le tudta volna nyeletni az erdélyi magyarokkal.

Hogy Ponta nyílt támogatása valóságos öngyilkosság lett volna az RMDSZ számára, még távolról sem jelenti azt, hogy ezesetben Iohannis támogatása volt a megfelelő opció. Egyrészt a szövetség nem ért szót Iohannis-szal, aki sokkal merevebb politikus annál, mint azt az RMDSZ szeretné. Ott van aztán a 2012-es parlamenti választás ügye, amikor éppen Iohannis pártja, a PNL ellenezte azt, hogy az RMDSZ is kormányra kerüljön, annak ellenére, hogy erről írásos megegyezés is volt az USL és az RMDSZ között, amit utóbbi árulásnak tekint azóta is. Emellett úgy tűnik, hogy Iohannis süket az erdélyi magyarság problémái iránt, aki ráadásul egyébként sem az identitását megőrző, hanem az asszimilált német ember prototípusa a romániai politikai életben, tehát nem lehet jó példaként állítani az erdélyi magyarok elé. Mindemellett a legkevésbé mellékes körülmény az, hogy az RMDSZ jelenleg épp a PSD-vel kormányoz együtt, márpedig a PSD azonnal kiebrudalná a szövetséget kormányból, ha ez nyíltan támogatná Iohannist. Ráadásul az a valószínűbb forgatókönyv, hogy Ponta fogja megnyerni a választásokat, tehát a második forduló után nagyon rossz idők jönnének az RMDSZ-re, ha most Iohannist támogatná. És mivel, mint már írtam, az RMDSZ jól megérti magát a PSD-vel, és szinte mindenki biztos volt abban, hogy Kelemenék hivatalosan is Pontat fogják támogatni, így most egy bejelentés, hogy mégis Iohannis mellett teszik le a garast, egy újabb durva köpönyegforgatásnak tűnt volna a választók szemében, amit még azzal sem lehetett volna hihetőbbé tenni, hogy az RMDSZ az Európai Néppárt tanácsára cselekszi ezt.

Így hát maradt a harmadik opció, amivel lehet, hogy a szövetség mindkét jelöltet magára haragítja, viszont annyira azért mégsem, hogy bármelyik fél is árulónak tekintené az RMDSZ-t ezért, így nyitva marad a további együttkormányzás lehetősége mindkét irányba. Tehát az RMDSZ nem az erdélyi magyarság, hanem a saját túlélése érdekében hozta meg ezt a döntését, és folyton hatalomra törő pártként nem is tehet mást, mint, hogy a saját érdekeit tartsa szem előtt, amit azonban úgy kell tálalnia, mintha az az erdélyi magyarság érdeke lenne. Az RMDSZ-nek most a legfőbb érdeke az lenne, hogy támogassa Pontat, viszont ezt képtelenség a magyarság érdekeként tálalni (merthogy nem is az), ezért döntött a semlegesség mellett. Ponta nyílt támogatása nagyon sok szavazatába került volna az RMDSZ-nek, ami persze nem jelenti azt, hogy fű alatt az RMDSZ-es káderek, polgármesterek, tanácsosok, pártkatonák nem fogják hordani az embereket Pontara szavazni. Talán volt egy megegyezés is a PSD-vel arról, hogy az RMDSZ a nyilvánosság előtt a semlegesség pózát veszi fel, de a háttérben minden lehetséges eszközzel tolja Ponta szekerét. Megjegyzem, ez is az RMDSZ érdeke, de hogy az erdélyi magyarságé is-e, azt döntse el minden magyar maga. November 16-án.