Leváltása bejelentésének napján, hétfőn a nagyváradi színházban tartott sajtótájékoztatón olvasta fel a Szigligeti Színház vezetőségéhez és a közvéleményhez címzett nyílt levelét Miklós János a Nagyvárad Táncegyüttes leváltott társulatvezetője. Íme a levél, csaknem teljes terjedelmében.
A budapesti Semmelweis Egyetem (SE) Doktori Tanácsának csütörtökön kinyilatkoztatott döntése értelmében vissza kellene venni Schmitt Páltól a doktori címet. Alapesetben egy doktori visszavonása csak egy személyre és egy intézményre tartozik, a dolog viszont erősen bonyolódik akkor, ha az érintett nem más, mint Magyarország hivatalban lévő államelnöke.
Ha már Romániában is bontogatni próbálja szárnyait a magyar jobboldal, akkor aktualitást nyerhet a címben feltett kérdés. Mert addig, amíg itt politikai egypártrendszer volt, addig nem az volt a kérdés, hogy kik szavaznak az RMDSZ-re (a romániai magyarok), hanem az, hogy hányan. Most azonban, hogy az EMNP is komolyan akarja gondolni magát, arra is választ […]
Amikor éppen nincs aktuális elítélni, kritizálni valója, ellenben van szabadideje, akkor Tőkés László régről ismert ellenségeit gyapulja, de kitalál magának és a közvéleménynek új ellenségeket is. Most például engem és a Bihari Naplót. Íme:
A szlovákiai országgyűlési választások eredményei megint egy kis elmélkedésre késztetnek a kisebbségi életről. Gondolnám azt, hogy a kisebbségi sors egyforma mindenhol. Ha ez az alaptézis igaz, akkor a kisebbségi lét politikai vetületének is azonosnak, vagy legalábbis nagyon hasonlónak kellene lennie. Ehhez képest pedig más van Szlovákiában és megint más Romániában, holott mindkét poszttrianoni országban a […]
Megy a kavarás a nagyváradi Szigligeti Színháznál. Valaki, vagy valakik erősen elkezdték fúrni Szabó K. István művészeti igazgatót. Olyannyira, hogy a srác bepipult, és ezt most már előttem, az újságíró előtt sem titkolja. Igaz, ebben az őszinteségben egyéni érdek is vezette, hiszen tőlem akarta megtudni, hogy valóban én vagyok-e az egyik szarkeverő.
A kultúra nem olyan mint egy vállfán fityegő ruhadarab, amit meghatározott alkalmakkor magunkra aggatunk. Az igazi kultúrának tétje, emellett kontextusa, konnotációja van. Ha játék is, nem játszadozás. Ha valaki nem érzi, nem érti, csak használja a kultúrát, olyan otromba baklövést követ el, mint az a szülő és/vagy tanár, aki a múlt szombaton a nagyváradi Ady […]
A romániai tüntetéssorozatot egyre többen és egyre több vonatkozásban hasonlítják az 1989-es eseményekhez, de ez a hasonlóság természetesen nem abból fakad, hogy az országban most valóban forradalom zajlik, ugyanis az akkori és a mostani eseménysor tétje és célkitűzései is egészen mások.
Úgy tűnik, megbukott az ortodox egyház arra irányuló lépéssorozata, hogy megszerezze magának a nagyváradi Aluminei utcai iskolaépületet a hozzá tartozó elemi és általános iskolai osztályokkal együtt. A trükk átlátszó volt:
Egyre többen, és egyre gyakrabban követelik a múltunkat, tetteinket, hőseinket. A szlovákok például újabban azt akarják kisütni Liszt Ferencről, hogy ő tulajdonképpen szlovák volt. De a helyi közösségek történetének vonatkozásában is vannak, akik az igaztól eltérően ábrázolnák a mi múltunkat.