Egy kis Kárpát-medencézés
Legutóbbi, Adyt idéző bejegyzésem generált egy kis vitát. Olyat, ami ismét eszembe juttatott egy jelenségkört, amiről érdemesnek találtam elgondolkozni. Íme, mire jutottam.
Szerző: papistvan
Ady a zseniális politikai újságíró
Egy ideje olvasom és fordítom Ady Endre újságcikkeit. Különösen a nagyváradi évek termését tanulmányozom, és valósággal megdöbbenek azon, milyen zseniális volt újságírónak is Ady. Mindenkivel szembe mert menni, aki szerinte a maradiságot, a hazugságot, az álhazafiságot és a bigottságot képviselte. És kritikáját olyan bátor, mondhatni vakmerően vehemens hangnemben fogalmazta meg, hogy cikkeit elolvasva azon csodálkozok, […]
Megújult színház, megújult remények
Végre elkészült a váradi színház felújítása. Egész jó kis felhajtást is kanyarítottak hozzá. Reméljük tényleg a magyar kultúrára is jobb idők jönnek most, hogy megint van színházunk. A tegnapi ünnepélyes színházavatáson minden látogató megkapta az eredeti zárkő oklevél másolatát is. Szép emlék ez azoknak, akik ott voltak.
Kell egy ellenzék. De nem mindegy, hogy milyen
Mikor lesz Magyarországon újra ellenzék? Mert ami most folyik az MSZP körül az inkább tekinthető politikai könyöklőversenynek, mint sorok rendezésének vesztes háború után.
Sajátos váradi multikulti
Szeretünk Nagyvárad multikulturalizmusával dicsekedni. Különösen a helyi románok jeleskednek ebben, meglepő módon olyanok is, akik egyébként megnyilvánulásaikkal a Nagy-Románia Pártba is kérhetnék felvételüket. Ha már nem. A váradi multikulturalitás ismételt aktualitását az egyébként valóban békésnek mondható Nagyváradon két olyan történés adja, melyek ezt a békés egymás mellett élést, vagy annak látszatát látszanak maszatolni.
Az MSZP terminátor még visszajött
Gyurcsány Ferenc nem nyugszik, annak ellenére, hogy anyahonban és azon kívül is sokan kívánják azt, ha pihenne egy kicsit, és e pihenés után arra a következtetésre jutna, hogy jó lenne neki és nekünk is, ha távol tartaná magát az elkövetkező tíz évben (vagy inkább évszázadban?) a politikától. Azoknak, akik nincsenek tisztában azzal, hogy akit egyszer […]
Ha a politikus igazat mond, akkor nagy a baj
Én rádióhangra szoktam ébredni. Amiket ilyenkor, félálomban hallok, arra nem vállalok garanciát, arra pedig pláne nem, ami a napokban jutott el hozzám az éterből. Arra ébredtem ugyanis, hogy a hírbeolvasó – szabatos, tiszta női hang – azt mondja: a portugáliai ellenzéki Szociáldemokrata Párt a választási kampányban azt ígérte, hogy még drasztikusabb megszorító intézkedéseket fog bevezetni, […]
Romániának nem elég a Trianoni Egyezmény
Nagyvárad jó példája annak, hogyan is viszonyulnak az állam intézményei a különböző egyházakhoz. Legutóbbi posztom arról szólt, hogy a polgármesteri hivatal a megyei tanfelügyőséggel közösen az ortodoxok kezére játszott egy olyan ingatlant, ami a kommunista, ateista rendszerben épült, ergo eredetileg nem is lehetett az ortodoxoké.
Kommunista ajándék az ortodoxoknak
A történet több hónappal ezelőtti, de aktuaitása van, mert párhuzamba állítható azzal, ami a váradi premontrei gimnáziummal történik. Először olvassátok el ezt, aztán majd visszatérünk a másik témára.
Oszama meghalt, a gyűlölködés nem
Két egymásra nagyon emlékeztető televíziós kép idéződik fel bennem: utcán örvendező, táncoló embereket látok, csak épp a helyszín és az időpont más. Az egyik képen Kairóban és más muzulmán nagyvárosokban az utcán táncoló embereket látni 2001 szeptember 11-én, a másikon New-York-i emberek lejtik örömtáncukat a halálhírre. Az Oszama bin Ladenére.