Kezdem hinni – pedig eddig nem -, hogy beigazolódnak azok a félelmek, amelyek a magyarországi sajtó- és szólásszabadságról szóltak. Legutóbbi bejegyzésemben megírtam, mit is gondolok Kertész Ákosnak az ő leveléről, tehát nem vádolhatom magam túlzott kertészi szimpátiával, azonban ahogy a magyar közélet túlreagálja ezt az ügyet, azmár aggasztó, mert igazolni látszik azt, hogy a hatalmon lévő magyarországi jobboldal […]
Most szaladtam át a magyarra lefordított Románia földrajza és ugyanannak történelme tankönyvén (tizenkettedikeseknek). Hallottam már előzőleg azt, hogy netán ismét érdekes fordítások születtek, de mendemondákkal ellentétben korrektek lettek a fordítások, még ha nem is kifogástalanok: a leckék rendes magyar nyelven szólalnak meg, és ha olykor a szöveg bükkösebb is a könnyen tolerálhatónál, az valószinűleg az […]
Minden kréteai hazudik, mondja egy krétai. A magyar genetikusan alattvaló, mondja a magyar Kertész Ákos, aki levelét megírta az Amerikai Népszavában, és amivel meglehetősen nagy botrányt kavart Magyarországon. Pedig a levél figyelmes elolvasása után rájöhetnénk, hogy az az iromány egy cseppet sem minősíti a magyarokat, ami miatt beindult a sápítozási lavina, a levél szerzőjét annál inkább.
Az osloi vérengzés az európaiakat elfogultan szemlélőket is rádöbbentette arra, hogy a terrorizmus nem a muzulmánok kiváltsága, de a szőke, kék szemű emberfajta is tud még ideológiától megittasult vérengző lenni, holott a nácizmus és a kommunizmus után sokan gondolták, gondolják azt, hogy a mi kontinensünkön már kigyógyultak az emberek ebből a halálos kórból.
A hír: a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) magára vállalta azt az akciót, amelynek keretében Kolozsváron egy négynyelvű műanyagfelirattal takarták le a helyi polgármesteri hivatal által májusban a Mátyás király szoborcsoport elé elhelyezett vitatott táblát. ”
Azt tudtuk mindig, hogy a politikusok jó színészek, de hogy néha Oscar díjas alakításra is képesek, hát ennyit már nem néztünk ki belőlük. Legalábbis a hazai sztárokból nem. A pompás politikai pojácáskodás annak a vármegyeházának az üléstermében zajlott le nem sokkal ezen sorok meszületése előtt, ahonnan annak idején a páva felszállását lesték szebb jövőbe hitet vető […]
Stresszes lehet a romániai politikai állatfarmon az élet. A hazai társadalmi törzsfejlődés felsőbb szintjein manapság már folyamatosan elő kell hozakodni valami újjal, mert a tápláléklánc alsóbb fokain élő egyedek szeretik a cirkuszt, noha nem huzamosabb ideig ugyanazt, úgyhogy ma már gyakorlatilag futószalagon kell kipattanjanak a fődisznók agyából az újabb és újabb, ráadásul egyre megrökönyődtetőbb ötletek. […]
Legutóbbi, Adyt idéző bejegyzésem generált egy kis vitát. Olyat, ami ismét eszembe juttatott egy jelenségkört, amiről érdemesnek találtam elgondolkozni. Íme, mire jutottam.
Egy ideje olvasom és fordítom Ady Endre újságcikkeit. Különösen a nagyváradi évek termését tanulmányozom, és valósággal megdöbbenek azon, milyen zseniális volt újságírónak is Ady. Mindenkivel szembe mert menni, aki szerinte a maradiságot, a hazugságot, az álhazafiságot és a bigottságot képviselte. És kritikáját olyan bátor, mondhatni vakmerően vehemens hangnemben fogalmazta meg, hogy cikkeit elolvasva azon csodálkozok, […]
Végre elkészült a váradi színház felújítása. Egész jó kis felhajtást is kanyarítottak hozzá. Reméljük tényleg a magyar kultúrára is jobb idők jönnek most, hogy megint van színházunk. A tegnapi ünnepélyes színházavatáson minden látogató megkapta az eredeti zárkő oklevél másolatát is. Szép emlék ez azoknak, akik ott voltak.