Akárhányszor Budapesten jártam, amikor csak tehettem, elmentem az országház közelében felállított József Attila szoborhoz. Leültem mellé a „rakpartra”, és együtt hallgattam Attilával a Duna fecsegését. Ez a néhány perces hallgatás olyan volt nekem, mint egy hívő embernek lehet egy áhitatos önmagába vonulás valamelyik csendes templomban.
Most szaladtam át a magyarra lefordított Románia földrajza és ugyanannak történelme tankönyvén (tizenkettedikeseknek). Hallottam már előzőleg azt, hogy netán ismét érdekes fordítások születtek, de mendemondákkal ellentétben korrektek lettek a fordítások, még ha nem is kifogástalanok: a leckék rendes magyar nyelven szólalnak meg, és ha olykor a szöveg bükkösebb is a könnyen tolerálhatónál, az valószinűleg az […]
Minden kréteai hazudik, mondja egy krétai. A magyar genetikusan alattvaló, mondja a magyar Kertész Ákos, aki levelét megírta az Amerikai Népszavában, és amivel meglehetősen nagy botrányt kavart Magyarországon. Pedig a levél figyelmes elolvasása után rájöhetnénk, hogy az az iromány egy cseppet sem minősíti a magyarokat, ami miatt beindult a sápítozási lavina, a levél szerzőjét annál inkább.
Az osloi vérengzés az európaiakat elfogultan szemlélőket is rádöbbentette arra, hogy a terrorizmus nem a muzulmánok kiváltsága, de a szőke, kék szemű emberfajta is tud még ideológiától megittasult vérengző lenni, holott a nácizmus és a kommunizmus után sokan gondolták, gondolják azt, hogy a mi kontinensünkön már kigyógyultak az emberek ebből a halálos kórból.
A hír: a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) magára vállalta azt az akciót, amelynek keretében Kolozsváron egy négynyelvű műanyagfelirattal takarták le a helyi polgármesteri hivatal által májusban a Mátyás király szoborcsoport elé elhelyezett vitatott táblát. ”
Két egymásra nagyon emlékeztető televíziós kép idéződik fel bennem: utcán örvendező, táncoló embereket látok, csak épp a helyszín és az időpont más. Az egyik képen Kairóban és más muzulmán nagyvárosokban az utcán táncoló embereket látni 2001 szeptember 11-én, a másikon New-York-i emberek lejtik örömtáncukat a halálhírre. Az Oszama bin Ladenére.
Keresztény hitünk szerint, akik várják a messiást, azokhoz előbb vagy utóbb el is jön a Szabadító. Emellett az sem titok, hogy a romák nem a világ legszerencsésebbjei, ezért lehet az, hogy a váradi Cinka Panna cigánytelep lakói is Jézust várták húsvétkor, de helyette (nagy H!) Tőkés László püspök látogatott el hozzájuk.
Mint mondtam, a régi blogfelületem felmondta a szolgálatot, és így évek óta gyártott bejegyzéseim elvesztek. Pontosabban csak azok, amelyeket nem több nekifutásra, ezáltal piszkozatok gyártása nélkül írtam. Szerencsémre (és a ti szerencsétetlenségetekre) egy pár bejegyzésemet megtaláltam a saját gépemen. És ha már megtaláltam őket, akkor bemásolok ide egyet-kettőt. Itt van például ez, amit nem sokkal a március 15-iki ünnepségek előtt […]