Bajor Andor és a sovinizmus veteránjai

A nagyváradi helyi tanács múlt heti gyűlésén elfogadott egy határozatot, amelyben Veteranilor (veteránok) névre kereszteli át a 2002 óta Bajor Andornak nevezett utcát, míg a magyar író nevét egy másik, most keletkező utca kapja meg a városban. Ez a névcsere önmagában nem méltó különösebb figyelemre, de csak addig, amíg ki nem derül, hogy a névcserét […]

Támadások a váradi magyar oktatás ellen

Amikor a nagyváradi helyi tanács legutóbbi ülése előtt megkérdeztem Mircea Malan alpolgármestert, hogy a kutyaszabályzaton kívül lesznek-e még izgalmas határozatjavaslatok a napirenden, a liberális politikus fesztelen lazasággal így válaszolt: „elveszünk egy épületet a magyar iskolától. Ez kényes téma lehet, de ezen kívül nem lesz semmi különös.” Ez az ez egyszerű kijelentés pontosan jelzi azt a […]

Rossz idők jönnek a magyarokra

Cudar idők köszöntek ránk, erdélyi magyarokra. Azt nem mondhatni, hogy valaha is szép, ragyogó napsütés érte a fejünket, mióta Románia takarja felettünk a Napot, de azért volt néhány szélcsendesebb, nyugodtabb évünk is. Az idei politikai viharoknak azonban mi, erdélyi magyarok vagyunk mindez idáig a legnagyobb vesztesei. Az elmúlt évek gazdasági nehézségei, a román kormányok amúgy […]

Jelenet egy kivégzésből avagy a pletyka megöl(het)i a színházat

Megy a kavarás a nagyváradi Szigligeti Színháznál. Valaki, vagy valakik erősen elkezdték fúrni Szabó K. István művészeti igazgatót. Olyannyira, hogy a srác bepipult, és ezt most már előttem, az újságíró előtt sem titkolja. Igaz, ebben az őszinteségben egyéni érdek is vezette, hiszen tőlem akarta megtudni, hogy valóban én vagyok-e az egyik szarkeverő.

Egy malőr margójára

A kultúra nem olyan mint egy vállfán fityegő ruhadarab, amit meghatározott alkalmakkor magunkra aggatunk. Az igazi kultúrának tétje, emellett kontextusa, konnotációja van. Ha játék is, nem játszadozás. Ha valaki nem érzi, nem érti, csak használja a kultúrát, olyan otromba baklövést követ el, mint az a szülő és/vagy tanár, aki a múlt szombaton a nagyváradi Ady […]

Vigyázzunk a múltunkra!

Egyre többen, és egyre gyakrabban követelik a múltunkat, tetteinket, hőseinket. A szlovákok például újabban azt akarják kisütni Liszt Ferencről, hogy ő tulajdonképpen szlovák volt. De a helyi közösségek történetének vonatkozásában is vannak, akik az igaztól eltérően ábrázolnák a mi múltunkat.

Kinek az ünnepe Nagyvárad Napja?

A válasz egyszerű: a románoké, akik még az ünnepeiket is a magyarok ellenében jelölik ki. Ilyen ünnep 1918. december 1., és ilyen október 12. is, mely Nagyvárad hivatalos ünnepnapja. Ez utóbbi dátum elé azért nem írtam évszámot, mert kettőt is kell. Az egyik 1918, amikor Aurel Lazar váradi otthonában megfogalmazták az erdélyi románok függetlenségi nyilatkozatát, […]

Még egyszer a váradi színházról

A Bihar megyei prefektus (anyaországiak úgy is ismerhetik újabban mint Bihor)  a közigazgatási bíróságon támadta meg a megyei tanács határozatát, mely egy új magyar színház létesít Nagyváradon. A prefektus már az előző, 2011 januári tanácsi határozatot is megtámadta, amely a meglévő állami színház kettéválasztásáról szólt. Úgyhogy az alábbi, az akkori események kapcsán írt, és most megtalált bejegyzésemnek […]

Szegregáció vagy kulturális autonómia?

Van egy színházunk. Lett. Újra. A nagyváradi színjátszás történetéről többet most nem írnék, mert ez már indulásból előnytelen és igazságtalan versenyt eredményezne azok között, akik tulajdonképpen nem is versengenek, de akiket egymás ellen próbál kijátszani a helyi román sajtó, mely olyan egységes támadást intézett a román és a magyar színtársulat kettéválasztása ellen, hogy az még […]