Amikor a nagyváradi helyi tanács legutóbbi ülése előtt megkérdeztem Mircea Malan alpolgármestert, hogy a kutyaszabályzaton kívül lesznek-e még izgalmas határozatjavaslatok a napirenden, a liberális politikus fesztelen lazasággal így válaszolt: „elveszünk egy épületet a magyar iskolától. Ez kényes téma lehet, de ezen kívül nem lesz semmi különös.” Ez az ez egyszerű kijelentés pontosan jelzi azt a mentalitást, amellyel az új váradi városvezetés kezeli a nagyváradi magyar oktatás ügyét. Ha pedig felidézzük, mi minden történt a júniusi önkormányzati választások óta ezen a téren, akkor már az sem tűnik túlzásnak, ha azt állítjuk, hogy összehangolt, tervszerű politikát folytat az új Bolojan adminisztráció a nagyváradi magyar oktatás ellen.

Először emlékezzünk meg arról, ahogy az Ady Endre Líceumot zsarolta Ilie Bolojan polgármester azzal, hogy ha a katolikus egyház nem csökkenti az iskolának helyet adó ingatlan bérleti díját, akkor nem írja alá az új szerződést, és kiköltözteti az Adyt onnan. Bolojannak mindaddig érdekében állt magasabb bérleti díjat fizetni, amíg az iskola a pénzt a külső homlokzatok felújítására fordította, mert egy külsőleg szép épülettel lehet dicsekedni a turistáknak meg a szavazóknak, de amikor már az ott tanuló magyar gyerekek tanulási körülményeit javító belső felújításokra került volna sor, mindjárt spórolni akart az iskolán és a magyar gyerekeken a város ura.

Folytassuk a múltidézést azzal, hogy az idén januárban már borítékolt megegyezés ellenére mégsem kapta meg az Eminescu Főgimnázium az ortodox líceummá váló volt Andrei Muresanu iskola épületét. Ennek az elképzelésnek többek között az lett volna az előnye, hogy azok a környékbeli magyar szülők is beíratták volna az ottani iskolába a gyerekeiket, akik ódzkodtak attól, hogy gyerekük az ortodox líceumba kerüljön. De úgy látszik, ami jó a magyar gyerekeknek és a magyar szülőknek, az nem jó az újraválasztott Ilie Bolojannak, mert az önkormányzati választások után visszaadta az ortodoxoknak az Aluminei utcai épületkomplexumot.Ezzel ugyan jót tett az ortodox egyháznak, de galibát okozott az Eminescu Főgimnáziumnak, amely arra építette oktatásfejlesztési stratégiáját, hogy az övé lesz az Aluminei utcai ingatlan, ahol beindíthatja addig nem létező elemi osztályait. Szóval kellett hely az Eminescu román tagozatos elemi osztályainak, és bár maga Ilie Bolojan állítja azt, hogy a városban vannak üresen álló iskolaépületei az önkormányzatnak, mégis inkább a Szacsvay iskolától vette el a Garay/Stanisoarei utcai ingatlant, attól a Szacsvay iskolától, amelyik amíg George Cosbuc néven működött, és amíg még román osztályok is működtek benne, addig használhatta a Garay utcai épületet. De miután a Cosbuc Szacsvayvá vált, a váradi városvezetés számára ez már nem egyéb mint egy „magyar iskola”, amelyiktől bármilyen mondvacsinált ürüggyel el lehet venni mindent, ami elvehető.

Az egész ingatlanelkobozási ügynek a legbájosabb része az, hogy a Szacsvay az Eminescuval együttműködve dolgozta ki oktatásszervezési stratégiáját a következőképpen: a Szacsvay iskola román elemi osztályait átköltöztették a Szacsvay iskola kezelésében lévő Garay utcai épületbe, és azokat az osztályokat az Eminescu hatáskörébe utalták át, és ugyanott a Szacsvay indított egy magyar tannyelvű elemi osztályt is. De láss csodát, a tanév elkezdése után a Garay utcába átkerülő román gyerekek szüleit hirtelen borzasztóan zavarni kezdték a magyar gyerekek, olyannyira, hogy még beadvánnyal is fordultak mindenféle intézményhez annak érdekében, hogy megszüntessék a magyar gyerekek zajongása miatti áldatlan állapotokat. Többek közt erre a beadványra hivatkozva vette el a városi tanács a magyar iskolától az épületet, mely nem mellesleg az egyetlen olyan önkormányzati ingatlan volt Nagyváradon, amely magyar tannyelvű iskola kezelésében működött. Az eset további furcsasága az, hogy Ilie Bolojan azon a tanácsülésen, amelyen az épület kezelőjéről döntöttek, kijelentette, hogy ez csak adminisztratív döntés, és semmi sem fog változni, tehát magyar és román gyerekek a továbbiakban is oda fognak járni a Garay utcai ingatlanba. Ez gyanús kijelentés, hiszen ezáltal nem oldódik meg a román szülők kérelme, amelyre hivatkozva elfogadta a tanács a határozatjavaslatot. Bolojan azt is kijelentette a napirendi pont vitáján, hogy ő nem kampányol, és nem szeretné ha ez az adminisztratív döntés etnikai felhangokat kapna. Pedig jobb lenne, ha mégis kampányolna és egy két hónapra szóló látszatintézkedéseket hozna, a román nacionalista szavazókat lecsendesítendő, mint hogy a váradi magyar oktatást tudatosan és következetesen visszaszorító politikát folytasson. Lehet, hogy Bolojan így akar bosszút állni az RMDSZ-en valamiért, ami a nagyközönség számára nem világos, viszont ezekkel az intézkedésekkel nem az RMDSZ-en üt, hanem a helyi magyar kisebbségen, méghozzá oda, ahol az minden nemzeti kisebbségnek a legjobban fáj: az oktatási intézményeibe.Hát így mennek a dolgok manapság a tolerancia mintavárosában, Nagyváradon.