Pedig lehet, hogy aludni kellett volna még egy kicsit.  

Ami igaz az igaz, nem vagyok alkotmányjogász, így nem is merném kíméletlenül elemezni az új alapokmányt, de van egy-két dolog, ami az egyszerű emberben is felveti a kérdéseket. Én például egy cseppet sem jogtudományi megfontolásból, sem pártpolitikai vagy anyagi érdekből aggódok azon, hogy a bírák 62 éves korukban kell nyugdíjba vonuljanak, hanem egyszerűen azért, mert van egy olyan elképzelésem, hogy ez az a szakma, amelyben a bölcsességre és a higgadtságra a legnagyobb szükség van, márpedig feltételezhető az, hogy a bírói tisztségben megöregedett emberek rendelkeznek mindkét kvalitással. Ezért nem kellene rájuk is alkalmazni azt a gazdasági, vagy nem is tudom milyen elvet, hogy mindenkinek ugyanolyan idős korban kell nyugdíjba vonulnia.

Az is nyilvánvaló, hogy számos olyan kitétel van az alkotmányban (különösen a fontos közjogi tisztségek mandátumának hosszúsága beszédes etekintetben), ami egyfajta beismerő vallomása annak, hogy a Fidesz erősen betonozza befele saját hatalmát az új alaptörvénnyel, vagyis a mostani kormányzó erő máris számít arra, hogy a legközelebbi választásokat elveszíti, ami vagy önbizalomhiányról tanúskodik. Ugyanakkor rossz lelkiismeretre is rá lehet ebből ismerni, ami abból a bevallott felismerésből fakad, hogy ez az alaptörvény csak a Fidesznek jó.

Mindemellett nehéz kiállni az antidemokratikusságot hangoztató érvek mellett, hiszen a mostani alkotmányozást éppen a demokratikus népakarat tette lehetővé, és ugyanúgy ahogy a nép egy nem kicsit elkúrt kormányzási ciklus végén szinte odadobta Magyarországot a Fidesznek, ez ugyanígy megtörténhet a jövőben is, csak éppen nem a Fidesz fog ott állni, ahova az ország dobódik majd. Ezt nyilván a Fidesz is tudja, ezért szinte köteleznie kell magát az eredményes politizálásra, ha nem akarja azt, hogy rövid időn belül összeomoljon az, amit most nagy nemzetközi rosszallás közepette felépít. Vagyis a stratégia az, hogy a Fidesz ellenfelei ne kapjanak két harmadot, amikor eljön a bukás ideje.

A legrosszabbul Sólyom László kritikája eshetett a jelenlegi kormánynak, mert egy olyan ember fogalmazta meg a bírálatokat, aki nem vádolható szocialista, liberális pártszimpátiával. De akármennyire is fájó egyeseknek, Sólyom László jellemzése nagyon találó: olyan ez az alkotmány, mint az új nemzeti, (idejétmúlt, dagályos, szakmaiságnélkülöző), de lehet jó darabokat bemutatni benne, vagyis az alkotmány nem jó, de a gyakorlatban azzá lehet tenni. A kérdés csak az, hogy a magyar politikai elitet és gyakorlatot ismerve van-e reális esély arra, hogy Sólyom optimizmusa beigazolódjon. És egyáltalán: miért is kellett az új alkotmány, hogy annak ellenében kelljen a demokratikus jogállamiságot továbbvinni?