Ha már Romániában is bontogatni próbálja szárnyait a magyar jobboldal, akkor aktualitást nyerhet a címben feltett kérdés. Mert addig, amíg itt politikai egypártrendszer volt, addig nem az volt a kérdés, hogy kik szavaznak az RMDSZ-re (a romániai magyarok), hanem az, hogy hányan. Most azonban, hogy az EMNP is komolyan akarja gondolni magát, arra is választ kell kapni, hogy ki és miért támogassa egyik vagy másik magyar pártot.

Bihar megyében kirobbanthatatlannak tűnik az RMDSZ a hatalomból, ami alapvetően két személyi tényezőnek köszönhető. Az egyik tényező Kiss Sándor, akinek alig mérhető gazdagsága és gátlástalansága segítette hozzá ahhoz, hogy immár több mint tíz éve uralja a Bihar megyei politikai életet. És nem csak a magyart.

Többször kinyilatkoztatta már Kiss Sándor azt, hogy ő valójában közegidegen a romániai belpolitikában, de ennél az állításnál talán semmi nem áll messzebb a valóságtól, ugyanis ő a legtökéletesebb megtestesítője az országban mindenhol fellelhető, a hazai politikai szótárban helyi bárónak, baron localnak nevezett politikus figurájának. A helyi báró általában egy megyében a legnagyobb befolyással (lehetőleg megyei tanács vezető tisztségét betöltő), és az ehhez a befolyáshoz szükséges pénzmennyiséggel rendelkező, még méreteiben is hasonlóan súlyos személyiségek gyűjtőfogalma (Sechelariu, Mischie, hogy csak két példát tegyek oda Kiss Sándor mellé). Természetesen a pénzt és a befolyást csak akkor tudja valaki optimálisan felhasználni nem is kicsiny hazánkban, ha megvan benne a kellő mértékű gátlástalanság, az erkölcsi szempontok kiiktatásának képessége ahhoz, hogy elérhesse nem mindig feltétlenül tisztességes céljait. Romániában mindig kaphatóak az emberek a korrupcióra, így Kiss Sándornak jó szolgálatokat tett az összegyűjtött vagyona mielőtt belépett volna a politikába, és mert eleinte nem nagyon akarták őt befogadni a magyar pártba, hát elhintett itt-ott egy kis pénzmagocskát, és láss csodát, megnyíltak előtte az addig zárt kapuk. Miután pénzével megszerezte a politikai pozíciókat, elkezdődhetett a politikai befolyás megszerzése és kiszélesítése. Ebben is nagy szolgálatára volt a pénz, (no meg Szabó Ödön, pénzügyileg tán kevésbé eleresztett, de politikai machinációkban szintén mester segítsége), de most már nem csak a sajátja, hanem azok a források is, amelyek fölött politikusként rendelkezhetett. Ugyanakkor kiemelhetjük kivételesen jó politikai érzékét is: mindig megérezte azt, hogy mikor mivel és hogyan lehet előállni, mikor mit lehet elérni, és ez a képessége, ha a köz érdekeit nem is, de a saját, és a bihari RMDSZ érdekeit mindig remekül szolgálta és szolgálja ma is. Az idők során mindenkit magához édesgetett a társadalmi élet legkülönbözőbb rétegeiből, akit csak fel lehet használni. Megvásárolt, meggyőzött, megfenyegetett, megjutalmazott embereket, így most már valóságos emberháló alakult ki körülötte, és ma már nem lehet tudni, hogy az ország melyik pontján csücsül valami befolyásos helyen egy Kiss Sándor ember. Befolyása ma már akkora, hogy egy ideje ő dönti el azt is, ki legyen Románia egészségügy-minisztere.

De mindezek mellett a Bihar megyei RMDSZ sikeréhez hozzájárul még valami, a már említett másik személyi tényező: Tőkés László, akit éppen Kiss Sándor ütött ki a nyeregből tizenkét évvel ezelőtt. Demokratikus közéletre, közélethez alkalmatlanabb személyiséget a Tőkés Lászlóénál nem ismerek. Kábé ilyen lehetett a valamikori kegyetlen magyar földesúr, aki a maga birtokán élet és halál ura, és aki e korlátlan hatalmával előszeretettel élt is. Tőkés László hatalomgyakorlásáról ha jobbágyok nem is, de a Királyhágómelléki Református Egyházkerület papjai, akiknek húsz évig volt a püspöke, tudnának mit mesélni. Csakhogy a demokratikus rendszerekben általában, de még a sajátos romániai demokráciában is egy ilyen mérhetetlen hatalomszomjjal és fanatizmussal meglehetősen nehéz felvenni a versenyt a politikai ellenfelekkel. Tőkés László gigantikus fanatizmusa nagyon jó szolgálatot tett neki és az országnak is, amikor azt a kommunizmus és Ceaușescu ellen fordította, de azóta a benne felgyülemlett mérhetetlen negatív energiákat nagyon gyakran fordítja olyan irányba, ami nagyobb kárt okoz, mint amekkora haszonnal kecsegtet.

Tőkés László uszításaival, gyűlöletbeszédeivel egyre másra hajtja el magától azokat az embereket is, akik egyébként ugyanazokat a politikai célkitűzéseket vallják mint ő (antikommunizmus, autonómia például). Ez nagy veszteség az újonnan indított romániai magyar jobboldali párt számára is, hiszen egy demokratikus rendszerben az a lényeg, hogy minél több támogatója legyen egy pártnak, de Tőkés László uszítóhadjáratai miatt Nagyváradon sehogy sem akar duzzadni ez a réteg. És persze, azok közül akiket elhajtanak, nem egy az RMDSZ-nél köt ki, hiszen az egyszerű emberek számára kevésbé fontos az ideológia mint az, hogy lehetőleg valamilyen jó zsíros állást szerezzenek. Az RMDSZ természetesen tárt karokkal fogad lehetőleg mindenkit, így Tőkés üldözöttjeit is, abból a megfontolásból, hogy sosem lehet tudni, mikor mire lehet ezeket az embereket felhasználni. Nagyon sokat kell tehát dolgozzon az RMDSZ ellenlábasa ahhoz, hogy valamit elérjen az idei választásokon, amit csak súlyosbít Tőkés László legújabb öngólja, hogy nem sokkal a választási kampány előtt kezdi ki a helyi magyar sajtót. Egy demokráciában ez akkora hiba, ami már felér egy árulással. Nem sok jót ígérek annak a politikai formációnak, amelyiknek a nagyon erős, nagyon képzett, skrupulusok nélküli ellenfél fortélyai mellett még saját vezérének ökörségeit is kezelnie kell. Bármennyire is paradoxon tehát, de igaznak tűnik: jó szolgálatot is tesz Tőkés László a Bihar megyei RMDSZ-nek azzal, hogy itt van és tevékenykedik.