Demokrácia román módra

 

Ha még valakinek nem lenne nyilvánvaló az, hogy Romániában a demokratikus politikai rendszer nem egyéb gátlástalan haszonlesők által használt, egyre átlátszóbb, egyre megrongáltabb és lyukacsosabb paravánnál, azoknak most újabb bizonyítékot szolgáltat Nagyvárad egykori polgármestere, Petru Filip és az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) valamint a Szociáldemokrata Párt (PSD). Napokkal ezelőtt még arról szóltak a hírek, hogy Filip a PNL-hez vándorol át eddigi pártjából, a Demokrata-Liberális Pártból, de állítólag a jelenlegi váradi polgármester Ilie Bolojan ellenállásán megbukott ez a projekt. De a PNL-vel szövetségben lévő PSD így is tárt karokkal várta Filipet, azaz lényegében mégiscsak a PNL szövetségessé válik az egykori gyűlölt ellenség. Az effajata pálfordulások teljesen értelmetlenné teszik Romániában az ún. választásokat, hiszen ma már (már régóta nem!) nem lehet takargatni azt a tényt, hogy bárkire is szavaz a választó, lényegében ugyanazokra az elvtelen pecsenyesütögető, országotleszaró politikusokra szavaz. Filip áttáncolása olyan, mintha Kucze Gábor átmenne a Fideszbe, Kövér László meg a Demokratikus Koalícióba. Magyarországon egy-egy ilyen húzással kompromittálódna az áruló is, meg az őt befogadó is, hiszen mindegyik fél addig vehemensen hangoztatott elveit köpné szembe. De Románia, az más.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Releated

Egy volt Mediaworks alkalmazott gondolatai

Belső ellenálló voltam az első pillanattól kezdve. A politikai leuralás váratlan gyorsasága nem is hagyott időt a mérlegelésre. Az azt megelőző hétvégén egy székelyföldi kiránduláson voltunk a barátainkkal, majd 2019. július 8-án bementem a szerkesztőségbe, és a nyári reggeli nyugalomban hallottam, hogy a kollégáim halkan, de izgatottan pusmognak, és valami cikket emlegetnek. Gyorsan elkezdtem kutakodni […]

Magyarország egy új korszak kezdetén

Budapest utcáin járva a választások napjának estéjén, érzékeltem a feszült, de reményteli várakozást, majd megtapasztaltam azt a mindent elárasztó örömöt, amivel az emberek fogadták a választási eredményeket: a belváros utcáit elárasztva énekeltek, táncoltak, autóikkal tülköltek, zászlókat lengettek, és felszabadultan kiáltották: „Vége van!” Mintha egy hatalmas lánc esett volna le az egész magyar társadalomról, ezt lehetett […]