Az RMDSZ az erdélyi magyarok saját belátására bízta azt, hogy kire szavazzanak az államfőválasztás második fordulójában. Ha pusztán ebből az információból indulunk ki, akár azt is gondolhatnánk, hogy itt a magyarság szempontjából mindegy, hogy milyen eredmény születik. Mivel ez így önmagában nem nyújt semmiféle tájékoztatást a valós helyzetről, felvázolom én itt azokat a szempontokat, amelyek segíthetik az erdélyi magyarokat döntésük meghozatalában.

Akire Dan Diaconescu és CV Tudor szavaz, arra magyar ember nem szavazhat

Először is adja magát az összehasonlítás a mostani és a 2000-es államfőválasztás második fordulója között. Most előállt az a helyzet, amelyet akkor hiányoltunk, ti. azt, hogy a jobboldalnak nem volt egy olyan jelöltje, aki kellő eséllyel felvehette volna a versenyt a hírhedt Ion Iliescu ellen, így a második fordulóban két sovén posztkommunista, azaz Iliescu és Corneliu Vadim Tudor közül kellett választanunk. Akkor minden magyar kötelességének érezte leszavazni Iliescura, hiszen annyira felelőtlenek nem lehettünk, hogy az államfővé válás legcsekélyebb esélyét is megadjuk az Iliescunál nem ördögibb, de mindenképpen őrültebb Vadimnak.

Eltelt tizennégy év, itt egy újabb államfőválasztási második forduló, amelyben van egy esélyekkel bíró jobboldali jelölt, ráadásul az egykori úgynevezett ellenségek, vagyis a posztkommunista párt és a Nagy-Románia Párt ugyanabba a táborba került. Ha 2000-ben világos volt minden magyar számára az, hogy kire kell szavazni, és le is szavazott Iliescura, akkor most miért nem elég világos ez? Talán azt gondoljuk, hogy Iohannis rosszabb jelölt, mint Iliescu, akit annak idején csak azért szavaztunk meg, mert meg akartuk akadályozni, hogy Vadim legyen az államfő? Az a Vadim, aki most maga is a posztkommunista jelölt táborában van?!

És figyelem! Vadim támogatása nem véletlenszerű, hiszen a degenerált, populista, sovén politizálásban utódjának számító Dan Diaconescu is bejelentette, hogy azért támogatja a második fordulóban Pontát, mert Iohannist a magyarok támogatják. Kedves erdélyi magyarok, mindezek a körülmények azt jelzik, hogy otthon kell ülnötök, és nem kell egyik jelöltre sem szavaznotok, ahogy azt talán gondolni lehetne az RMDSZ semlegességi nyilatkozata nyomán? Előző posztomban körvonalaztam, az RMDSZ miért nem támogat senkit nyíltan a második fordulóban: a szövetség döntésében egy percig sem számított a magyarság érdeke, csakis és kizárólag saját politikai céljai vezérelték. A párt egy olyan zsákutcába manőverezte magát – vagy a kormányzati pozícióját és fő szövetségesét veszíti el, vagy pedig saját szavazóit –, ahonnan csak ezzel a belátásos nyilatkozattal tudott valahogy kikecmeregni. Mindazonáltal éppen az a helyzet, amelybe az RMDSZ került (sodorta magát), veti fel a legélesebben a kérdést, hogy az erdélyi magyarok érdekei mennyire esnek egybe az RMDSZ érdekeivel. Gondolom (remélem), ezt a kérdést már jóideje forgatja magában minden önállóan gondolkodó romániai magyar ember…

Továbbá: egy államfőválasztáskor valójában másodlagos kérdés az, hogy egy jelölt mennyire jó vagy rossz ember; a legfontosabb szempont az, hogy milyen erők támogatják. A jelölt személyiségének csak olyan kivételes esetekben van jelentősége, amikor valamelyik politikus valóban beszámíthatatlan őrült, mint Vadim. Jelen helyzetben viszont mellékes, hogy Iohannis mennyire jó ember, vagy az, hogy Ponta mennyire rossz ember. Romániai magyar ember számára kábé huszonöt év óta világos az, hogy az iliescánus (FSN, PDSR, PSD) párt által és a Nagy Románia Párt által támogatott jelölt a rossz, míg a jobboldali pártok jelöltje, ha nem is jó, de mindenképpen kevésbé rossz, mint a posztkommunistáké. Ebből a megfontolásból ha a PSD és a PRM Iohannist támogatná, a jobboldali pártok pedig Pontát, akkor egyértelmű, hogy az erdélyi magyarok Pontára szavaznának. A jelölt mögött ott van az őt támogató párt konkrétan vagy idézőjelesen értendő értékrendje, és bármennyire komplikált is a demokratikus politizálás, annyira azért mégsem az, hogy néhány alapérték ne lenne megkérdőjelezhetetlen. Namármost, milyen értékrendet képviselhet az a politikus, akit Corneliu Vadim Tudor és Dan Diaconescu képes támogatni, és akiknek a támogatásától a jelölt nem zárkózik el? Csakis olyan lehet, aki a magyarok érdekeit nem szolgálja, ezzel szemben az a jelölt, akit a fent említett két semmirekellő nem képes támogatni, csakis olyan politikus lehet, aki számunkra, erdélyi magyarok számára jobb, sőt, sokkal jobb, mint a másik.

Vadim és Dan Diaconescu a romániai politikai élet lakmuszpapírjai, akik politikai opciójukkal az erdélyi magyarságnak is megmutatják a helyes irányt abban értelemben, hogy amire, akire ők szavaznak, arra magyar ember nem szavaz. Ezek a bugyorlakók akkor is irányt mutatnak nekünk, amikor az RMDSZ ezt nem teszi meg, na nem azért, mert a szövetség erre nem lenne képes, hanem azért, mert érdeke most éppen az, hogy elbizonytalanítsa a választókat, azt sugallva, hogy ebben a mostani választási helyzetben nincs rossz, és kevésbé rossz jelölt. Habár ez utóbbi megállapítás nem pontos, mert bár az RMDSZ felvállaltan nem támogat senkit, de Kelemen Hunor pártelnök az erre vonatkozó bejelentésekor úgy körbeudvarolta nyálas szavaival Pontát, hogy azzal egyúttal a magyarok értésére is akarta adni a következőket: ha tetszik, elmentek szavazni, ha nem, nem, de ha elmentek, akkor Pontara szavazzatok. Vagyis semlegességi nyilatkozatával, és annak megfogalmazási módjával egyszerre kétféle módon is támogatta Pontat: egyrészt világossá tette, hogy a kettő közül szerinte melyik a jobb jelölt, másrészt pedig elbizonytalanította a magyar választópolgárokat, akik közül többen ezek után várhatóan nem mennek el szavazni, márpedig a magyarok otthon maradása szintén Pontat segíti a második fordulóban. Erre megint csak azt kell írnom, itt és most valójában nem is az a kérdés, hogy kire szavazzanak az erdélyi magyarok a második fordulóban (Iohannisra), hanem az, hogy az érdekeik mennyire esnek egybe az RMDSZ érdekeivel, meg az, hogy az RMDSZ mennyire képviseli az erdélyi magyarok érdekeit. A november 16-iki választás eredménye minden korábbinál világosabban ki fogja fejezni a romániai magyarok válaszát ezekre a kérdésekre.