Induljunk ki abból az alapinformációból, hogy 2002-ben Románia lakossága 21.680.974 személy volt, 2012-ben pedig a népszámlálás hivatalos lezárásáig 19.599.506 embert sikerült összeszámolni. A mostani népszámlási folyamat alatt tapasztalt baklövéseket, szervezetlenséget, fejetlenséget és felelőtlenséget figyelembe véve nyugodtan kijelenthetjük, hogy többtízezres, ha nem százezres nagyságrenddel nagyobb a valós lakosságszám.
Megvannak a romániai népszámlálás első végeredményei. Összehasonlítva a mostani lakosságszámot a 2002-es népességszámmal, kitűnik a fogyás szinte megdöbbentő mértéke. Itt az önmagáért beszélő adatsor, kezdve a magyar érdekeltségű megyékkel.
Bombahír innen: népszavazáson döntenek majd Székelyföld sorsáról. Erről szavazott meg határozatot a Kovászna megyei tanács október 31-iki ülésén. És még mondja valaki, hogy nincs haszna a politikai versenynek! Húsz évig, amíg biztos volt az RMDSZ jelenléte a parlamentben, az autonómia csak a kampányokban jelent meg jól hasznosítható szlogenként, de most, hogy a szövetség bejutása amúgy is […]
Műkincsnek is nehéz lenni abban az országban, ahol a politikum etnikai alapon tesz különbséget az egyházak között. Én legalábbis ezt a következtetést vontam le a Bihar Megyei Tanács október 28-iki ülése után, amelyen a megye választottjai egy órán át vitatkoztak arról, hogy megkössenek-e egy olyan bérleti szerződést, amelyet a jogállamokra jellemző logika szerint meg kellett […]
Most nem én fogok papolni, és nem is Julien Benda, aki Az írástudók árulása címmel írt egy könyvet, hanem Babits Mihály, aki ugyanilyen címmel írt maga is egy esszét, reflektálva Benda könyvére. A babitsi gondolatok megdöbbentő aktualitása késztet arra, hogy szemezgessek a szövegéből.
Akárhányszor Budapesten jártam, amikor csak tehettem, elmentem az országház közelében felállított József Attila szoborhoz. Leültem mellé a „rakpartra”, és együtt hallgattam Attilával a Duna fecsegését. Ez a néhány perces hallgatás olyan volt nekem, mint egy hívő embernek lehet egy áhitatos önmagába vonulás valamelyik csendes templomban.
A válasz egyszerű: a románoké, akik még az ünnepeiket is a magyarok ellenében jelölik ki. Ilyen ünnep 1918. december 1., és ilyen október 12. is, mely Nagyvárad hivatalos ünnepnapja. Ez utóbbi dátum elé azért nem írtam évszámot, mert kettőt is kell. Az egyik 1918, amikor Aurel Lazar váradi otthonában megfogalmazták az erdélyi románok függetlenségi nyilatkozatát, […]
Ha jól emlékszem a Magyar Szocialista Párt közvéleménykutatásos szimpátiamutatói újabban tizenhét százalékon állnak. Ez a tizenhét már azért is gáz a szociknak, mert egyes mérések szerint már a Jobbik is jobban áll náluk. Ilyen mélyen 1990 óta nem volt az MSZP, tehát a párt legfőbb érdeke az lenne, hogy valamiképpen összeszedje magát. De ehelyett egy […]
Az EMNP-t hivatalosan bejegyezték. Új korszak kezdődött el a romániai magyar politikai életben, mondják sokan. Nekem vannak fenntartásaim ezzel az egész üggyel kapcsolatban. Ezekről adnék számot nem túl röviden.
Kezdem hinni – pedig eddig nem -, hogy beigazolódnak azok a félelmek, amelyek a magyarországi sajtó- és szólásszabadságról szóltak. Legutóbbi bejegyzésemben megírtam, mit is gondolok Kertész Ákosnak az ő leveléről, tehát nem vádolhatom magam túlzott kertészi szimpátiával, azonban ahogy a magyar közélet túlreagálja ezt az ügyet, azmár aggasztó, mert igazolni látszik azt, hogy a hatalmon lévő magyarországi jobboldal […]