Ennél mélyebbre lehet még?

Újabb jelentős fejezetéhez érkezett az évtizedek óta tartó, egyre ócskább poénokat gyártó romániai politikai kabaré: megegyezett egymással a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a tévés ámokfutóból pártalapítóvá lett Dan Diaconescu vezette, úgynevezett néppárt, a PP-DD. A megegyezés értelmében Diaconescuék a határon túli románok hivatalát kapják meg, továbbá beülhetnek a PSD irányítása alatt álló megyei önkormányzatok alelnöki székeibe. Ha úgy vesszük, a PSD olcsón megúszta az alkut, hiszen ennyit mindenképpen megér nekik az, hogy a PP-DD hozzásegítse őket idén ősszel, télen az államfői tisztség megszerzéséhez. És ez az egymásra találás nem is annyira meghökkentő, ha tüzetesebben megnézzük, kik is a megegyező felek.

Románia legnagyobb baloldali pártjához – igen, bármily hihetetlen, de a PSD-ről van szó – az elmúlt években a hazai szélsőségesség éllovasának, a Nagy-Románia Pártnak (PRM) süllyedő hajójáról annyi patkány, akarom mondani politikus szaladt át, amennyiből három Jobbiknyi párttagság is kitelne. A Nagy-Romániások irányérzéke persze nem véletlen, hiszen mostanság a PSD van hatalmon, tehát ez a formáció tudja mindenféle pozíciókkal kecsegtetni a PRM pártkönyvüket könnyen elhajító, de xenofóbiájukat levetkőzni képtelen haszonlesőket. Az így felduzzasztott PSD számára nem is jelenthet különösebb gondot együttműködni az OTV tévécsatorna agybutító műsorai által kitermelt PP-DD-s politikusokkal. De míg a PSD-ben alkalmazott szerecsenmosdatásnak köszönhetően már szinte kiegyensúlyozott européer politikusnak számítanak a legvéresszájúbb soviniszták is, addig a PP-DD egy olyan antipárt, amelyikkel együttműködni mindenki számára kompromittáló, hiszen Dan Diaconescu serege egy olyan szélsőségesen igénytelen, politikai kérdésekben koncepció nélküli gyülevész banda, mint amilyen szélsőségesen nacionalista, rasszista, antiszemita, stb. Vadim Tudor és a PRM.

Legalábbis eddig ez nyilvánvaló volt, de most, hogy a PP-DD kormányra került, ismét csak süllyedt egy kicsit a politika termelte szennyel szembeni tűrésküszöbünk, és lassan-lassan olyan mélyre kerül, hogy már fel sem tűnik, ha átlépünk rajta. Pedig a romániai politikai életnek egy olyan pillanata ez, amikor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy itt valami nagyon nincs rendben. A szintén kormányon lévő (ott felejtett, magát ott felejtő?) RMDSZ kellene felhívja a figyelmet ennek a fejleménynek az abszurditására, mert ha már a politika amúgy is a korrupció, az álszenteskedés, a visszaélések terepe, az azért mégsem szükségszerű, hogy immár nevetséges bohóctréfává is váljon. Sok erdélyi magyar, még ha meglehetős szkepticizmussal is, de várja ezt a megnyilatkozást, bár szinte borítékolható, hogy a szövetség számára nem lesz annyira kínos a PSD és a PP-DD egymásra borulása, hogy emiatt feláldozza kormányzati szerepvállalását. Hiszen a már említett tűrésküszöb zuhanása miatt a politikai elit abban bízik, hogy a PP-DD-vel való együttműködés nem fog annyira kompromittálónak tűnni. Ezek után pedig a választópolgár nem is tehet mást, mint hogy rezignáltan vállat vonjon, mert úgy gondolja – és ebben igaza is van –, hogy Romániában úgyis mindegy, ki kivel kollaborál, mivel már mindenki mindenkivel mindenféle formában együttműködött. Ebből a buliból eddig csak a PP-DD maradt ki, hát most ők is beszálltak, és a manelét biztosítják a nagy vigalomhoz.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Releated

Háborúpártiak és békepártiak

A háborúpárti Egyesült Államok hosszas és szemfényvesztő huzavona után megszavazta azt, hogy 95 milliárd dollárral támogassa Ukrajnát, Izraelt és több más kisebb háborús csatlósát a világban, ezzel tovább húzva az általa és nevezett csatlósai által kirobbantott háborúkat. Ez a döntés természetesen kiváltotta a békepárti Oroszország, Irán, valamint a Hamasz emberbaráti szervezet nemtetszését. Tudvalevő, hogy Ukrajna […]

Válságban van a színház

Múlt héten tanúja voltam egy érdekes beszélgetésnek, amelyen két színházi ember vett részt, az egyikük Pozsgai Zsolt, sikeres, sokat játszott magyar drámaíró, másikuk pedig Daniel Vulcu volt, a színész, rendező, a nagyváradi Mária Királyné Színház igazgatója. Úgy beszéltek, akiknek nem csupán kenyérkereset a színház, hanem ügy, lételem is. Ezért is váltott hangjuk elkeseredőbe, amikor a […]