Bertolt Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit! történelmi gengszterparádé

Bertolt Brecht a huszadik század egyik legjelentősebb drámaírója, megkerülhetetlen szerző, akinek műveit folyamatosan játsszák a világ színpadain. Hogy ne menjünk messzire, a Budapesti Nemzeti Színházban jelenleg két Brecht-dráma is a repertoárban van, a Kurázsi mama és gyermekei és A kaukázusi krétakör, a bukaresti I.L. Caragiale Nemzeti Színházban pedig a Koldusopera megy. A váradi Szigligeti Színház […]

Roald Dahl: 1984

Ez a történet most zajlik Angliában. Roald Dahl a magyar olvasók előtt is ismert, közkedvelt angol író volt, 1990-ben halt meg. A kiadója újra megjelentette a gyerekkönyveit, arról viszont előzetesen nem tájékoztatott senkit, hogy a tizenhét könyv szövegeit több száz helyen megváltoztatta. Gyakorlatilag eltávolították a súlyra, a magasságra, a mentális egészségre, a bőrszínre és a […]

Szabó Dezső levele Tormay Szészilhez

A legutóbb megosztott Szabó Dezső szöveg mellett itt van egy másik – 1923-ban keletkezett nyílt levél Tormay Cécilehez –, ami jelzi, hogy a Herczeg Ferenc fejbe kólintása nem egyszeri kisiklás, hagymázos dühkitörés, hanem következetes kritika volt. Mindazonáltal ehhez a szöveghez már kell egy kis felvezetés. Ebből a fogalmazványból kiderül, hogy a sokszor idézett minden magyar […]

Minden magyar értékek átértékeléséhez

Rátaláltam véletlenül az alábbi szövegre, amit Szabó Dezső írt 1924-ben válaszul arra, hogy az akkori idők nagy magyar írófejedelme, Herczeg Ferenc írt egy cikket Ady Endre ellen (öt évvel a költő halála után). Tanulságos ezt a közel száz éve keletkezett szöveget a mai kultúrharcos új időkben újraolvasni. Minden további felvezetés fölösleges, a cikk önmagáért beszél. […]

Válságban van a színház

Múlt héten tanúja voltam egy érdekes beszélgetésnek, amelyen két színházi ember vett részt, az egyikük Pozsgai Zsolt, sikeres, sokat játszott magyar drámaíró, másikuk pedig Daniel Vulcu volt, a színész, rendező, a nagyváradi Mária Királyné Színház igazgatója. Úgy beszéltek, akiknek nem csupán kenyérkereset a színház, hanem ügy, lételem is. Ezért is váltott hangjuk elkeseredőbe, amikor a […]

Épül a Bihar megyei falanszter

Miután néhány hónappal ezelőtt megtizedelte a váradi színházakat, a napokban újabb felforgató ötletekkel rukkolt elő a Bihar Megyei Tanács cselekvéskényszeres elnöke: egyetlen nagy intézménnyé akarja összeboronálni a Mária Királyné Színházat, a Szigligeti Színházat és a Nagyváradi Filharmóniát, hogy még könnyebben kontroll alatt tudja tartani a kulturális életet, és a nagyváradi önkormányzattal közösen rábírhassa az említett […]

Egyenlőség mögé bújtatott etnikai diszkrimináció

Talán soha korábban nem derült ki ennyire hamar és ennyire egyértelműen, hogy mekkora fontossággal bírnak az önkormányzati választások, mint most, amikor Ilie Bolojan került a Bihar Megyei Tanács élére. A hatalmas választói felhatalmazás birtokában Bolojan élet és halál urának érzi magát, és ennek megfelelően is cselekszik. Alig néhány héttel hivatalba lépése után megtizedelte a Bihar […]

Lista, kultúra, tisztelet

Újra a listázások korát éljük. Embernevekkel igyekszünk igazolni téziseket, politikai döntéseket, puccsokat vagy puccskísérleteket, megvádolásokat, leszámolásokat, partvonalra tolásokat vagy épp díjazásokat, lebuktatásokat, kiebrudalásokat, csillagfelvarrásokat. A listázás felhasználási módjainak sokasága is maga egy lista, és most e divatnak hódolva én is előállok a magam lajstromával. Azért teszem ezt, mert még tart az SZFE ügy. Van egy […]

Szeptember 14. Kétfajta kultúra felfogás

Márai Sándor 1943-44-es Naplóját olvasom. Abban találtam a következő passzust: „A csehek, a szerbek, a románok minden írójukkal, festőjükkel, szobrászukkal büszkén szaladtak a világ elé, lelkendezve mutogatták tehetségeiket. A mi külföldi követségeinken úgy fogadták a bekopogtató, vándor magyar írót, művészt, szellemi embert, mint a szolgabíró fogadja a rapportra berendelt zsellért”. Ismerős ma is ez az […]