Politika a gyökön

Politika a gyökön

J.D. Vance beszéde a müncheni biztonsági konferencián a nyitánya volt az Egyesült Államok radikális külpolitikai fordulatának, a félresikerült Zelenszkij-Trump (Vance) találkozó a Fehér Házban pedig ennek a fordulatnak eddigi betetőzése. A folyamat ugyanis nem áll meg itt, mert Amerika célja nem pusztán Ukrajna, hanem az Európai Unió térdre kényszerítése, ennek a célkitűzésnek egyik legfontosabb előfeltétele Ukrajna eleste, mert ezzel az Európai Unió védelmi rendszere kap nagyon súlyos csapást.

Amerika nemcsak Ukrajnát, hanem egész Európát akarja odadobni Oroszországnak. Ennek a bizonyítéka az, hogy mindenhol, ahol csak lehet, Amerika nyomást gyakorol, hogy Oroszországnak megfelelő vezetők kerüljenek hatalomra: ezért támogatta Németországban az AfD-t, Romániában pedig Calin Georgescut. Ezeknek a lobbizásoknak az égvilágon semmilyen stratégiai magyarázata nincs, hiszen Amerikának az európai államok szövetségeseként az lenne a fontos, hogy bárki is kerül hatalomra egyik vagy másik uniós államban, jól tudjon együttműködni velük, mint történt az kb. az elmúlt nyolcvan évben. Erre az európai szövetségesek ellen fellépő külpolitikára az egyetlen logikusnak tűnő magyarázat az, hogy Amerika a háttérben megegyezett vagy megegyezni készül Oroszországgal, és ezért cserébe segítő kezet nyújt ahhoz, hogy összeroppanjanak az Oroszországnak ellenálló európai erőközpontok.

Az általánosan hangoztatott tézis az, hogy Amerika azért akarja magához édesgetni Oroszországot, mert Kínával szemben készül fellépni, és ebben a vetélkedésben Oroszországot a maga pártján akarja tudni, mert úgy gondolja, hogy ebben a (világ)háborúban Oroszország nagyobb hasznára lenne, mint Európa. De valóban jó cserének tűnik felrúgni egy nyolcvan éves szövetséget a világ második legnagyobb gazdasági hatalmával (mert az Európai Unió az), mely kulturálisan is a lehető legközelebb áll Amerikához, és szövetséget próbálni meg építeni egy olyan országgal, amellyel már vagy száz éve ellenséges viszonyban áll? Vajon hogy fog tudni Oroszország megbízni abban az Egyesült Államokban, amelyik ilyen játszi könnyedséggel árulja el hagyományos szövetségeseit? Márpedig egy Kína elleni közös fellépés bizalom nélkül nem megy. Európának mindenestere fel kell készülnie arra, hogy legfőbb szövetségese nélkül maradt, legalábbis addig, ameddig Amerika eltűri a Trump adminisztrációt.

Amúgy meg az is lehet, hogy Donald Trump egész egyszerűen orosz kém. Ez mindent megmagyarázna.