Mondhatni helyreállt a rend Romániában a vasárnapi parlamenti választások eredményeképpen. Négy évvel ezelőtt a PSD benyomult Erdélybe, és ott is sok megyében nyerni tudott a parlamenti választásokon, míg tavaly az európai parlamenti választásokon a jobboldali PNL és a jobboldalinak mondott USR PLUS ellentámadásba lendült, és több óromániai megyében is győzött. Vasárnap azonban ismét kirajzolódott a rendszerváltás után megszokott politikai választóvonal a romániai jobb- és baloldal között, ami nem más, mint az Óromániát a tágan értelmezett Erdélytől elválasztó Kárpátok hegyvonulata.

A déli megyékben, kivéve a fővárost és a környékét és Konstancát, a PSD dominanciája megkérdőjelezhetetlen, toronymagasan veri az összes többi vetélytársat. Moldvában is nagyon erős a PSD, de ott nem akkora az előnye, mint Havasalföldön. Iasi és Suceava megye kifejezetten kiegyenlített, Vrancea megyét pedig, ha csak egy hajszálnyival is, de megnyerte a PNL. A PSD alapvetően Hunyad megyén keresztül nyúlik be Erdélybe, itt rendre nyerni szokott. Erdély sokkal tarkább képet mutat Óromániánál, itt a már említett Hunyad megyét kivéve a jobboldali erők – PNL, RMDSZ, USR PLUS – osztozkodnak a választási sikeren. Az RMDSZ hozta a kötelezőt, azaz a székelyföldi megyéket és Szatmárt, és jól szerepelt Biharban és Szilágyban, megugorva a húsz százalékot. A szövetség jó eredményéhez hozzájárult a világjárvány miatti alacsony országos részvétel, de kellett hozzá az anyaországi politikai támogatás, illetve ennek a támogatásnak a folyományaként az a fejlemény is, hogy egy akolba terelődtek a magyar pártok. Ezért lehetett az összefogás listájának nevezni az RMDSZ jelöltlistáit, és bár a szövetség vetélytársai nem nagyon ölték magukat a kampányban, de legalább ezúttal csendben maradtak, így nem volt magyar-magyar acsarkodás. A választások végeredménye nagyon kedvező az RMDSZ számára, mert gyakorlatilag megkerülhetetlenné vált a kormányalakítás szempontjából, hiszen a két nagy párt egyike sem tudott túlságosan a másik fölé kerekedni, emellett kevés párt jutott be a törvényhozásba, így kevesebb a koalíciós kombinációk lehetősége is. Ráadásul egy olyan párt is bejutott, amelyikkel feltehetőleg senki sem akar együttműködni.

Vesztesek

A két nagy román párt tekintetében az a furcsa helyzet állt elő, hogy mindkettő vesztesnek érezheti magát. A nagyobb vesztes paradox módon a választásokat tulajdonképpen megnyerő PSD, amelyik a 2016-os választásokhoz képest jóval gyengébben szerepelt, ráadásul hiába kapta most is, mint harminc év óta mindig a legtöbb szavazatot, ezúttal nem alakít kormányt. A PNL pedig azért érezheti magát vesztesnek, mert nem tudta megismételni a tavalyi európai parlamenti választási eredményét, ami tulajdonképpen kormányra segítette, és most, alig egy évvel a választási siker után megint a PSD mögött végzett. A szocdemek tehát jól taktikáztak, amikor az európai parlamenti választások után a nyomásnak engedve a ciklus végére átadták a kormányzást a PNL-nek, és még szerencséjük is volt, mert a PNL a nagy népszerűségi hullámot kihasználva előerhozott választásokat akart kieszközölni, de beütött a világjárvány. A PSD ellenzékbe vonulásával nem zuhant tovább a népszerűsége, miközben a világjárvány okozta minden baj és frusztráció a helyzetet kezelni próbáló PNL-re hullott vissza.

Nem tudta megismételni kiemelkedően jó eredményét az USR PLUS sem, mely szintén vesztett támogatottságából az említett európai parlamenti választások óta. De így is meg tudta őrizni erejét a fővárosban, Brassó és Temes megyékben, és Szebenben is kapott 23 százalékot. Az USR PLUS lényegében ezekkel az eredményekkel biztosította be stabil ,komoly befolyást jelentő helyét a parlamentben, míg az ország többi megyéjében egy még nálánál is újabb párttal, a Szövetség a Románok Egységéért (AUR) elnevezésű formációval áll egy szinten.

A győztes

A vasárnap lezajlott parlamenti választások legfontosabb fejleménye az AUR gyors felemelkedése. Azért ért váratlanul sokakat ez a siker, mert a párt nem volt jelen a hagyományos kommunikációs csatornákon – tévé, rádió, újságok –, hanem az online közeget szennyezte összeesküvés elméleteivel és legsötétebb soviniszta üzeneteivel. Azoknak az álla is nagyot koppant, akik korábban a diaszpórában látták Románia nyugatosodásának, modernizálásának a zálogát, mert a külhoniak eddig jellemzően a liberálisokra és az európai politikai értékrend letéteményesének tartott USR PLUS-ra szavaztak, ráadásul igen nagy számban mentek el voksolni. Erre mi történt most? Elolvadt az európai szellemű civil öntudat, hiszen a legutóbbihoz képest nagyon kevesen mentek el szavazni, akik pedig mégis voksoltak, azok közül sokan az AUR-t választották.

Diaszpóra

A külföldre szakadt hazánkfiai, akik nosztalgiával gondolnak szülőföldjükre, érthető módon kedvezően fogadták a mozgalomnak az anyaföldre, a hazára, a népi hagyományokra, az Istenhitre stb. épülő üzenetcsomagját, ráadásul egy Romániában szocializálódott ember számára megütközést kelthet a Nyugton egyre terjedő genderista társadalomszemlélet, ezért karolták fel azt a formációt, mely felvállalja a genderellenes eszméket és a hagyományos családok védelmét hirdeti, olyannyira, hogy a családról szóló referendumot is az AUR egyik társelnöke kezdeményezte. A járványvédelmi előírások kritikája is a párt fő kommunikációs panelje, amivel szintén sok ember frusztrációinak hangot tudott adni itthon és külföldön egyaránt. Az AUR fennen hangoztatja a kereszténység, ezen belül az ortodox egyház fontosságát, így értelemszerű, hogy a maga során a párt is számíthat egy-két imára az ortodox klérus részéről, ami a romániai politikai közegben mindig jól jön. És végül, de természetesen nem utolsósorban itt van a vehemens nacionalizmus, ami a Besszarábiával való egyesülés szajkózásában és a virulens magyarellenességben nyilvánul meg.

Nem véletlen

Valójában egyáltalán nem meglepő az AUR sikere, mely a hatóságok jótékony szemhunyása mellett, sőt, azok aktív segítségével randalírozhatott az Uz-völgyi katonatemetőben, amivel egyébként országos figyelmet tudott magára vonni, ezért érzem meglehetősen szemforgató magatartásnak a túlzott csodálkozást az AUR mostani választási sikerén. Ugyanis az a tény, hogy a hatóságok nem hogy nem kezelték, de még az AUR kezére is játszottak az uz-völgyi akciósorozatban, jelentős mértékben növelte a mozgalom ismertségét és népszerűségét a sovinizmusra fogékony románok körében. Az AUR-nak tehát nagyon befolyásos támogatói lehetnek, ha az állami intézmények képesek voltak szemet hunyni a különböző akciói fölött, ugyanis az Uz-völgyihez hasonló uszítást és nyilvánvaló törvénytelenséget egyetlen jogállamban sem lehetett volna végig vinni, és természetesen Romániában is csak akkor, ha ehhez valamilyen állami érdek fűződik. Nem véletlen tehát az sem, hogy a választási siker után szinte azonnal a romániai titkosszolgálatokkal kezdték hírbe hozni az AUR-t. A párt sovinizmusának másik országos hírű hangadója Dan Tanasa, aki hajtóvadászatot indított a magyar feliratok ellen a Székelyföldön, és akit több romániai hírcsatorna „magyar szakértőként” szokott megszólaltatni.

Látható tehát, hogy ez a mozgalom jól felépített és koherens stratégiát épített fel mind az itthoni, mind a moldáviai, mind pedig a diaszpórában élő románok megnyerésére, és mindegyik választói közegnek megtalálta a neki megfelelő üzenetet: a Prut két oldalán élő keleti románság számára az unionizmus, a romániai nacionalisták számára a magyarellenesség, a diaszpóra számára pedig a román tradíciók és a hagyományos családmodell volt az üzenet, és mindezek fölött amolyan ernyőként a járványtagadás és az ortodox keresztény eszmeiség volt az a korábbról már jól ideológiai halmaz, amivel sikerült megnyernie az embereket, és amiben újdonságot csak a járványtadás jelent. Az viszont újdonság, hogy egy lényegében össze sem szervezett párt milyen profi módon használta ki a digitális tér nyújtotta lehetőségeket, az internet bőven elegendő volt számára ahhoz, hogy eljuttassa üzeneteit a célközönségnek.

Ismét sok a sovén

Sokak szerint az AUR felbukkanásával egy galeribe tömörültek a soviniszták, és ez még jó is, mert eddig a vérgőzös elmék más pártokban rontották a levegőt, most viszont ez a mozgalom egybe gyűjti majd ezeket az elemeket. Tetszetős, de hamis teória ez, mert soviniszta és soviniszta között is van különbség, például egyik részük pusztán fanatikus, a másik részük pedig a fanatizmus mellett becsvágyó is. Ezért aztán ne is számítsunk arra, hogy a PNL magyarellenes, uszító első alelnöke, Rares Bogdan otthagyja majd a pártot, hogy csatlakozzon az AUR-hoz, főleg most, amikor még valami komoly funkció is kinéz neki. És azt se gondoljuk, hogy Titus Corlatean volt külügyminiszter, a Trianon-törvény és annyi más magyarellenes terv, akció végrehajtója otthagyja a PSD-t, hogy együtt lengesse a román zászlót az AUR-osokkal. Mint ahogy Lia Olguta Vasilescu, a Nagy Romániásból lett PSD-s politikus is megőrzi befolyását a magát baloldalinak mondó párton belül. Egyszóval a többi román párt sovinisztáit nem fogja az AUR mágnesként magához vonzani, ami azt is jelenti egyben, hogy nem koncentrálódott, hanem hangsúlyosabbá, kiterjedtebbé vált a sovinizmus Romániában, és ez nagyon aggasztó fejlemény az itt élő kisebbségi közösségek, főként a magyarság számára. Annál is inkább a sovinizmus céltábláivá válunk, mert úgy néz ki, hogy az RMDSZ kormányra kerül, márpedig ez mindig egy plusz támadási felületet jelent a szövetség és az egész erdélyi magyarság ellen.

Öröm az ürömben

Az viszont pozitív fejlemény, hogy nem jutott be a parlamentbe a két, magát európainak, kiegyensúlyozottnak mutató, de soviniszta megnyilvánulásokban jeleskedő párt, a Pro Romania és a PMP. Victor Ponta és Eugen Tomac, a két kieső párt elnökei rendre elővették a magyar kártyát, ha politikai érdekeik úgy kívánták, mégis európai, higgadt politikusokként tudták eladni magukat a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt. Az egyébként nyilvánvalónak tűnik, hogy az AUR fogta ki a szelet a PMP vitorlájából, ugyanis az AUR pártelnöknek Moldovai Köztársaságbeli hősködései – ki is tiltották abból az országból – vezettek oda, hogy a nyíltan unionista politikát folytató Traian Basescu és pártja, a PMP ezúttal hoppon maradt Moldva régióban is, ahol az emberek a legfogékonyabbak az unionista szlogenekre. Ezzel szemben az AUR Moldvában mindenhol tíz százalék fölötti eredményt ért el. A déli megyékben és Erdélyben 5-10 százalék közötti eredményt tudott összehozni az AUR, Hunyad, Arad és Fehér megyékben viszont tíz százalék fölött teljesített.

Haszon

Egyetlen szempontból hasznos az AUR felbukkanása: mivel szélsőséges retorikájával és akcióival nem is törekszik arra, hogy leplezze céljait, így a fősodorbeli pártok kénytelenek lesznek politikai karanténban tartani négy éven át, hacsak nem akarnak maguk is kompromittálódni az európai színtéren. A román pártoknak érdemes nagyon ügyelniük saját imázsukra, főleg most, amikor az európai politikában van két szurokfekete bárány, a magyar és a lengyel kormányzó párt, amelyeket most mindenki ott üt, ahol ér. A román politika ebben a helyzetben nyilván azt a taktikát követi, hogy a lehető legészrevétlenebb marad, nehogy az európai nagyok elkezdjék firtatni nálunk is a jogállamiság kérdését, aminek kapcsán amúgy lenne is mi után kutakodni. Ha pedig az AUR a hatalom közelébe kerülne, arra azonnal felfigyelnének tőlünk Nyugatra, és máris előkerülnének a jogállamisági aggályok. De amíg Románia meghúzza magát és készségesen bólogat, addig Európában sem fogja felkapni a fejét senki az Uz-völgyihez hasonló atrocitásokra, valamint a magyar nyelv elleni hajtóvadászatokra.

Mi lesz?

Végezetül marad a kérdés, hogy mi lesz az AUR sorsa. A romániai politikai életet ismerők közül többen is azt valószínűsítik, hogy ez párt is a protest formációk sorsára jut, amelyek általában egy nagy fellendülés után egy vagy két parlamenti ciklus után egész egyszerűen eltűnnek a süllyesztőben, mint történt az a Dan Diaconescu-féle párttal, vagy a Nagy-Románia Párttal. Ezt a forgatókönyvet erősíti az a tény, hogy az AUR-t nem a pártpolitikában edződött, tapasztalt politikusok alkotják, és nincs is hagyományos pártstruktúrája, így a lazán egybe fogott AUR emberei sokkal nagyobb nyomásnak lesznek kitéve a parlamentben, mint akkor, ha jól felépített és szükség esetén összezáró formációról beszélnénk. A nagy pártok szavazatéhségük miatt valószínűleg pénzzel, tisztségek felkínálásával megpróbálják majd egész egyszerűen kivásárolni az AUR képviselőit saját pártjukból. Meglátjuk, hogy a pénz és a karrier vagy a vehemensen hirdetett eszmék lesznek-e fontosabbak ezeknek az embereknek. Persze az is lehet, hogy a mostani váratlan sikeren felbuzdulva, illetve némi titkos támogatás segítségével egyben marad a társaság, hogy borsot törjön a többi politikai erő orra alá. Az a fentiekből már kiderült, hogy az AUR-ral senki nem lesz hajlandó együttműködni, legalábbis nyíltan, de persze titkos, zárt ajtók mögötti megegyezések egyes konkrét ügyekben elképzelhetők. A román parlamentben kialakult erőviszonyok bizonytalanná és bonyolulttá teszik a következő időszakban a politikai életet, az viszont biztosnak látszik, hogy felerősödik az országban az amúgy eddig sem csendes a nacionalista-soviniszta retorika. A következő négy év egyik fő kérdése Romániában a világjárvány kezelése mellett az lesz, hogy miképpen fogja tudni partvonalon tartani az ország legújabb szélsőséges politikai mozgalmát.